Egy fiatalember nagy sakk-karrierjének első fontos állomása volt az 1948. évi Magyar sakkbajnokság döntője. Benkő Pál már tizenévesként is sorra nyerte a honi tornákat, most azonban a legerősebben bizonyította kiváló képességeit, amikor is magyar bajnokként fejezte be a küzdelmet. Bár a győzelem értékéből kicsit levont az előző három bajnok, Flórián, Szabó és Barcza különböző okokból való távolmaradása, akkoriban a magyar bajnoki cím viselőjének súly adott a hazai sakkéletben. A képzeletbeli dobogó második és harmadik fokára Gereben Ernő és Tipary Lajos állhatott fel fél-fél ponttal lemaradva az elsőtől. Dr. Sallay Roland az ötödik helyezésével, illetve az elért pontszámával kiérdemelte a mesteri címet.

A bajokság a Széchenyi fürdő kultúrtermében zajlott le, ahol mesterek kommentáltak egy-egy játszmát, ily módon az érdeklődők betekintést nyerhettek a lépések miértjeiről. A Magyar Sakkvilág lapjain dr. Asztalos Lajos erről így ír a beszámolójában: „Ezen a versenyen Szabó László nagymesterünk javaslatára érdekes és értékes újítást léptettek életbe: mindennap egy mester tartott előadást, melyben bemutatta és magyarázatokkal kísérte az előző forduló két legjobb játszmáját. A nagyszámú közönség érdeklődéssel és élvezettel kísérte a fejtegetéseket.”

Meg kell említeni, hogy 1948 májusában „Centenáris verseny” néven nagy nemzetközi tornát rendeztek Budapesten, amelyet Szabó László nyert meg veretlenül olyan kiváló külföldi játékosok előtt, mint például Gligorics, Tartakower vagy Pachman.

(A játszma Benkő Pál elemzésében a Magyar Sakkvilág 1949 év januári számában jelent meg, az abban adott „!” és „?” jelek itt változatlanok maradtak annak ellenére, hogy a lépések „objektív értéke” azóta változott.)