28. nap – 1949. Budapest-Moszkva csapatmérkőzés – I. félidő

Igen, I. félidő, ahogy a korabeli sakkújságunkban írták. Először került szembe magyar csapat szovjettel, méghozzá  a Budapest-Moszkva mérkőzésen. Budapest csapata tulajdonképpen megegyezett a magyar válogatottal, de az erőviszonyokat tekintve ez sem volt elég ahhoz, hogy akárcsak megszorongassa az ellenfélét, hiszen az sem állt messze a szovjet válogatottól. Budapestre Vaszilij Szmiszlov világbajnokjelölt és több kitűnő nagymester és mester mellett edzők és még sportorvos is elkísérték a moszkvaiakat, ami jól mutatta, hogy mennyire fontos volt számukra a mérkőzés. A végeredményben 38-26 arányú vereségünk tisztes helytállásnak mondható, különösképpen a Moszkvában (II. félidő!) elszenvedett 48,5-15,5-et figyelembe véve. A mérkőzések lebonyolítási rendje fél-scheveningeni, vagyis egy-egy csapattag az ellenfél összes játékosával összecsapott. A magyar fővárosban Benkő Pál volt a hazaiak legeredményesebbje, aki a félelmetes hírű szovjet sakkiskola képviselői ellen pluszban maradt. Mint az alábbi játszma is mutatja, Tipary Lajos is szépen teljesített.

De nem csak a Budapest-Moszkva mérkőzéssel épültek a nemzetközi kapcsolatok. Még 1948-ban Magyarország-Jugoszlávia (9,5-10,5) mérkőzésre került sor, majd a következő évben Hollandia csapatát fogadtuk és győztük le Budapesten (12,5-7,5), illetve a lengyelekét vendégként Varsóban 16,5-7,5 arányban.

A játszma előszavaként megemlíthető, hogy Jurij Averbach, a világ jelenlegi legidősebb nagymestere 2021 augusztusában a 100. életévét tapossa. Nálunk főleg a megnyitásokat feldolgozó ötkötetes könysorozat szerzőjeként ismert. Tipary Lajos (1911-1973) a magyar munkássakkozás (mert ilyen is létezett!) nagy alakja, 1938-ban szerezte meg a mesteri címet. Erős gyakorlati játékos volt, az elmélettel viszont hadilábon állt. Tiparynál a Caro-Kann és a szláv védelem mindig gyakori vendég, erről tanúskodik e szabadon visszaidézett mondása is: “Lépj világossal az első két lépésben bármely figurával, én sötéttel mindig c7-c6-tel és d7-d5-tel fogok válaszolni.” A Magyar Sakkélet szerkesztősége nekrológjában ezt írta róla: “Tipary Lajos azon kevesek közé tartozott, akik minden játszmát két királyig folytatnak, tekintet nélkül arra, ki az ellenfél, s hogyan áll a tabellán.”

(A játszma Szigeti Miklós megjegyzéseivel a Magyar Sakkvilág 1949. év áprilisi számában jelent meg.)