26. nap. – 1947. III. Magyar sakkbajnokság

Az 1947. évi Magyar sakkbajnokság döntőjében tizenöten álltak rajthoz. Öten-öten a két elődöntőből kvalifikálták magunkat, a védő Szabó, valamint Barcza, Benkő, Füstér és Gereben kiemeltként játszhattak. Ezúttal Szabó „gyengélkedett”, csupán a 4-5. helyet tudta elfoglalni dr. László Csabával. A 2-3 díjon a még mindig csak tizenkilenc éves Benkő és dr. Szily József osztozott. A bajnoki aranyérem Barcza birtokába került, aki egy ponttal utasította maga mögé a mezőnyt. Macskásy Előd (1919-1990) teljesítette a mesteri címhez szükséges ötven százalékot. Szintén mesterré avatták a bajnoki finálét megelőző mesterjelölt verseny döntőjében első Kardos Ernőt (1908-1973) is.

A nemzetközi sportkapcsolatok is lassan helyreállnak, amit ekkor még nem határozott meg Európa megosztottsága. Magyarország sakkválogatottja előbb Bécsben, majd Budapest nagy arányban legyőzi osztrákokét (13,5-6,5 és 15,5-4,5), majd Szófiában a négy ország csapatát felvonultató „Balkáni Olimpiász”-on fölényesen előzi meg Bulgária, Jugoszlávia és Románia legjobbjait.

(A bajnokságról Barcza Gedeon és dr. Szily József állított össze bulletint, a parti pedig a „Barcza Gedeon élete és játszmái” című, Bilek István szerkesztette életrajzi könyvben is megjelent.)