A legjobbak közül Szabó László és Benkő Pál hiányzott a IX. Magyar sakkbajnokság döntőjének mezőnyéből. Barczát a verseny elején nyomasztotta az esélyesség terhe, és bár jól hajrázott, csak a harmadik tudott lenni. Kluger Gyula fél ponttal szorult a második helyre, akinek egész pályafutását tekintve most került legközelebb a bajnok címhez. Kluger, aki nevéhez számos, mára már legendává vált sakktörténet fűződik, ezekben az években játszhatott talán a legjobban, hiszen 1954-ben legyőzi Gligoricsot, Korcsnojt és Stahlberget is és megszerzi a nemzetözi mesteri címet.
1953-ban a nemzeti mesterversenyek és a magyar bajnokságok győztesei sorába Sándor Béla (1919-1978) neve került. Sándor 1950-ben a középdöntőben nyújtott teljesítménye alapján kapta meg mesteri címet, 1952-ben ötödik volt a döntőben. Stabilan erős játékos volt, mutatja ezt az is, hogy a háború utáni döntőkben (1945 és 1958 között) összesen tízszer szerepelt. 1954-ben a magyar olimpiai csapat tagja, később, 1964-ben a beverwijki versenyek B-csoportja erős mezőnyében harmadik helyezett, amely egyúttal a nemzetközi mesteri cím teljesítését jelentette. Több szövetségi tisztséget is betöltött, például 1957-ben az I. Női sakkolimpián a Hönsch Irén-Kertész Éva alkotta magyar csapat kapitányaként és 1964 és 1968 között a Magyar Sakkszövetség szakfelügyelőjeként tevékenykedett.
A IX. Magyar sakkbajnokság döntőjében nyújtott teljesítményéért mesteri címet kapott Berger Béla (1931-2005) , Mészáros Gyula (1915-1975) és Navarovszky László (1933-1996).
(A játszma Sándor Béla elemzésében a Magyar Sakkélet 1954. év januári számában jelent meg.)