Maróczy Géza 1951. május 29-én, nyolcvanegy éves korában elhunyt. A nagymester sakk-korszakokon átívelő pályafutása alatt a magyar, de mondhatni az egyetemes sakkozás legendájává vált. Emlékére a halálát követő évben nagy nemzetközi tornát rendeztek Budapesten, melyen a szovjet klasszisok is részt vettek, élükön Mihail Botvinnik világbajnokkal. De a tizennyolc fős mezőnyben találunk két későbbi világbajnokot, Vaszilij Szmiszlovot és Tigran Petroszjant is. Mégsem ők, hanem szintén egy Szovjetuniót képviselő nagyság, Paul Keres nyerte meg a versenyt. Jefim Geller egy fél ponttal maradt le a győztestől, a legsikeresebb „nem szovjet” pedig a harmadik-ötödik svéd Gideon Stahlberg lett. A legjobb magyar helyezett Szabó László a hatodik. Emlékezetes marad Szily József győzelme Botvinnik felett, aminek értékét nagyban növeli, hogy a sakk történetében meglehetősen ritka alkalom, amikor magyar játékos ver meg hivatalban lévő világbajnokot.

Nagy magyar siker az is, hogy a Maróczy Géza emlékverseny után öt hónappal a Helsinkiben megrendezett sakkolimpián az Asztalos Lajos vezette Szabó László-Barcza Gedeon-Szily József-Flórián Tibor-Pogáts József-Molnár István összeállítású válogatottunk bronzérmet nyer.

Az év november-decemberében lezajlott VIII. Magyar Bajnokság döntője a “változatosság kedvéért” Szabó László győzelmét és Barcza Gedeon második helyét hozza.

ÍA játszma elemzéssel megjelent a Magyar Sakkélet 1952. év  áprilisi számában.)