Budapest ostroma alighogy befejeződött, rá nem egészen két hónappal megalakult a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége., a MADOS. Az új sakkszövetség nevében is szakítani kívánt az előző rendszerbeli elődjével, a Magyar Sakkszövetséggel. Egyik alapító tagja, a Szabadság Sakkör már áprilisban megrendezte a háború utáni első sakkversenyt. Júliusra a MADOS erős vegyes mesterversenyt hozott tető alá a világégésben elhunyt két kiváló mester, Balla Zoltán és Steiner Endre emlékére. (Innen való az alább közölt játszma is.) A verseny megnyerésével itt robban be a sakkvilágba az akkor nem egészen 18 éves Benkő Pál, a későbbi magyar bajnok, majd világbajnokjelölt nagymester.
Szeptember végére írták ki az 1945. évi országos bajnokságot tizenhat résztvevővel. Ekkor legerősebb mestereink sorsa még nem tisztázódott. Szabó László a hadifogságból leromlott egészségi állapotban csak a verseny vége felé ért Budapestre, Barcza Gedeon politikai nézeteinek és magatartásának az igazolóbizottság általi vizsgálata pedig a szeptember 26-i kezdésig nem fejeződött be.
A bajnokság Szabadi Elemér (1909-1977) ötös nyerősorozatával indult, hogy aztán két döntetlen után öt vereség fékezze le végérvényesen az elsőségért folytatott harcban. Tíz forduló után Feldmann Tibor és Szedlacsek Lajos került az élre hét-hét ponttal. Végül Feldmann remek hajrával, ötből négy és fél pontot szerezve hódította el a bajnoki címet, két ponttal megelőzve Füstér Gézát és Sebestyén Bélát. És miért nem találkozunk a Feldmann névvel sakkozásunk felfelé ívelő korszakában? Nos, a háború utáni első bajnokunk a Feldmann-ról Flórián-ra magyarosított, és Flórián Tiborként lett a magyar sakk egyik meghatározó személyisége.
Végezetül érdemes ideidézni a krónikás Balogh János sorait az akkori körülményekről: „Hogy az olvasó jobban tudja érzékelni a helyzetet, elmondjuk, hogy ebben a helyiségben játszották az előző Balla-Steiner E.-emlékversenyt is, amelyen – aug. 14-én – kb. egy órával a játék megkezdése után hatalmas vihar tört ki. A vihar az esőt beverte a törtüvegű ablakokon. A víz a teremben, az ablakok mentén, percek alatt ellepte a padlót úgy, hogy több versenyasztalt a terem közepére kellett cipelni, így azt az asztalt is, amelyen e sorok írója Gereben ellen játszott. Pár perc múlva azonban felülről kaptunk újabb zuhanyt a világító színes tetőablak valamelyik betört kockáján át. A viaszosvászon táblán b5-től d3-ig nagy tócsa keletkezett, amit azután az agilis Balogh László tornavezető zsebkendője feláldozásával igyekezett eltüntetni. A játszma így kétszer is megszakadt, e sorok Írója óvatosságból – esernyő után nézett, de nem kapott, majd Gereben sürgetésére az asztalt kissé arrébb húzták és a játszmát folytatták.”
( A játszma, amely Balogh János elemzésében a Magyar Sakkvilág 1945. év 1-4. számában jelent meg, szépségdíjat kapott.)