Ismét vidéki város, ezúttal Tatatóváros adott otthont sakkozóink elitje tornájának. A nagy esemény a Magyar Sakkszövetség díszközgyűlésével vette kezdetét, majd a mestereket tömörítő Nemzeti mesterversennyel és a mesteraspiránsok főtornájával folytatódott. A korabeli tudósítások kiemelik, hogy a főváros zajától és füstjétől távoli helyszín jót tett a versenynek.

Nem kevesebben, mint tizennyolcan vágtak neki a főcsoport küzdelmeinek. A végeredményről idézzük ide kiváló történetírónk, Földeák Árpád (1917-2004) mondatait a Magyar Sakktörténet 4. kötetéből: „A verseny hatalmas meglepetéssel zárult. Az előző főtorna új mestere, Szabó László meggyőző játékkal, végig vezetve, biztosan szerezte meg az elsőséget. A fiatalság további diadalát jelentette Gereben és az az év tavaszán mesterré lett Kluger magas helyezése. Steiner Lajos kielégítőnek látszottak az olimpiára, de Steiner Endréé már nem.” Ebből kitűnik, hogy a verseny nemcsak magyar bajnokság volt, hanem válogató a varsói olimpiászra.

A főtornát egy fiatal debreceni tanár, Barcza Gedeon nyerte, aki mindössze három döntetlent adott le a tizenhárom játszmából. Mesteri címet a versenykiírásnak megfelelően nem kapott, viszont meghívást nyert a következő és nemzeti mesterversenyre. Barcza Tatatóvárosban indult el azon az úton, amely a magyar sakk legnagyobbjai közé vezetett.

(A játszma elemzése Szabó László életrajzi könyvéből, a „50 év – 100000 lépés”-ből  származik.)

12345678abcdefgh
dr. Becker, Albert
Szabó, László
Nemzeti mesterverseny3
July 9, 1935 – Tatatóváros
Megjegyzést írt: Szabó László
1.d4d52.Nf3Nf63.c4c64.Nc3dxc45.a4Sakkozói pályafutásom első éveiben Nagyon csodálkoztam ezen a lépésen. Sehogyan sem ment a fejembe, miért kell a c4 gyalog lenyeréséhez ilyen gyengítést tenni. A harmincas években ez és az 5.e3 folytatás viaskodott egymással, és sehol sem találtam az elméleti könyvekben utalást az 5.e4!?-es cselváltozatra. Az elmúlt negyven év egyébként e megnyitás értékelését is gyökeresen megváltoztatta, de abban az időben, amikor az 5.a4 és 5. e3 közötti különbségről, illetve 5.a4 értékéről meditáltam, még sehol sem beszéltek dinamikus sakkról. Legalább is nyugaton nem. A Szovjetunióban azonban már kezdtek kialakulni a körvonalai annak az iskolának, amely a sakkozás haladó hagyományait felhasználva, a dogmatikus szemléletektől elkülönítve a használható elemeket, szinte tudományos alapossággal prtóbált világosságot deríteni e bonyolult harci játék belső titkaira. Nem akarom ezzel azt állítani, hogy a Szovjetunión kívül nem voltak sakkozók, akik az elmélet kutatásaival foglalkoztak. Voltak, sőt nagyszerű eredményeket értek el. Ha azonban előveszzük a húszas-harmincas évek szovjet sakkújságjait, olyan „életszagú” elemzéseket találunk bennük, amelyek más lapokban csak elvétve fordultak elő. Sajnos ezek az elemzések abban az időben nemigen kerültek el hazánkba, s jómagam is csak úgy nevelkedtem, hogy összefoglaló monográfiák helyett, s a középjátékot magas szinten tárgyaló könyvek hiányában, csupán játszmákat hasonlítottam össze. Egy dologra sajnos nem került sor, amelyet ma már fontosnak tartok: levelezési játszmákat nem váltottam. Igaz, hogy ezek megnyitáselméleti része időközben elavult már, de az alapigazságok egész életemre bevésődtek volna a fejembe.5…Bf5Ritkább a5…Bg4folytatás, mert az nem a lényeg, világoscentrumképzése ellen irányul.6.e3Az 1935. évi Euwe-Aljechin világbajnoki párosmérkőzés egyik fő témája,6.Ne5nem vált népszerűvé a versenysakkozók körében. Pedig meggyőződésem, hogy ez is – mint a legtöbb régi myegnyitási rendszer – modern köntösbe öltöztetve még sok lehetőséget nyújt javításokra.6…e67.Bxc4Bb48.O-OO-O9.Qe2Ez természetesebb, mint a Füstér-Szabó játszmában előfordult9.Qb3, mert e3-e4 keresztülvitelét segíti elő.9…c5Említettem már, hogy a háború előtti versenyeimre (kivéve az 1939. évi Makovetz-emlékversenyt) változatszerű megnyitási felkészültségem nem volt, s csak később találtam utalást arra, hogy ez a lépés kérdőjelet érdemel, s helyette9…Nbd79…Ne49…Bg6és9…Bg4lépéseket ajánlják a megnyitási könyvek.10.Rd1Két évvel az alábbi Bjelavenec-Vereszov parti után a Ragozin-Flohr partiban10.Na2Ba5?A kérdőjelet szovjet elemzők adták, s helyette10…Nc611.Rd1Qe7-et javasolták.11.dxc5Nc612.Rd1Qe713.Nd4Rfd8történt, s14.b4!szintén a gyalog megtartásához és világos fölényéhez vezetett. A moszkva verseny tornakönyvében Flohr 13…Rfd8 lépésénél a következő megjegyzést találhatjuk: most fenyeget 14…Qxc5.Világosnak lehetősége lett volna14.Nxc6Rxd1+!15.Qxd1bxc616.b4útján megtartani a gyalogot, azonban sötét több mint elegendő kompenzációt kapna16…Bc717.Bb2Ng418.h3Qh4!19.Qe2Nxf2!20.Qxf2Qxc4kombinációval.10…Qe7A Magyar Sakkvilág 1935. szeptemberi számában a Tatatóvárosi nagygyakorlatok című cikkében e lépésemre a következő megjegyzést fúzte a szerkesztő: „Oroszok hibásnak tartják;10…Nc6szokásosabb.” Tehát akkor is voltak már Magyarországon egyesek, akik a szovjet elemzéseket ismerték. Sajnos – de a játszma kimenetelét tekintve szerencsémre – én nem lehette ezek között. E szerény megjegyzésre felfigyelve, csak az 1936. évi moszkvai tornakönyből ismertem meg a változat lényegét. Szégyenkeznem azonban a „tudatlanságom” miatt nem kell, mert azon a versenyen nem kisebb sakkozó, mint a világbajnokjelöltnek számító Szalo Flohr követte el ugyanezt a hibát Ragozin elleni játszmájában. Ő sem ismerte a szovjet elemést, amely az 1934. évi szovjet bajnokság Bjelavenec-Vereszov játszmájára támaszkodott. Ebben a partiban11.Na2Ba512.dxc5Qe713.Nd4!Qxc514.b4!Nxb415.Ba3után világos döntő előnybe került.11.h3?Becker tanár, a kiváló teoretikus valószínűleg azért húzta e lépést, , hogy Ng4-et elkerülje. Erre azonban sötét11…Ne4-gyel meg tudja akadályozni a centrumképző e4-et, amely itt a helyes lépés.12.Na2Világos bonyodalmakra játszik, és továbbhalad azon az úton, amely a Ragozin-Flohr játszmában bevált. Nem érzékeli azonban azt a különbséget, amelyet a h3 és Ne4 lépések közbeiktatása jelent.Erősen figyelembe jött itt12.Bd3!?, a hasonló állásokban alkalmazott gyalogáldozattal. Egyébként a bonyodalmakat elkerülhette volna világos12.Nxe4Bxe413.Bd3-mal, de érthető, hogy a nagy nemzetközi rutinnal és hírnévvel rendelkező bécsi professzor nem az egyszerűsítést, hanem a bonyodalmakat kereste a jóformán ismeretlen ellenfelével szemben.12…Ba5!13.dxc5Nc614.Nd4Rfd8?#15.Nxc6?Ha összehasonlítjuk a fenti állást az említett két játszmában létrejött pozíciókkal láthatuk, hogy15.b4itt nem jó15…Nxb4,16.Bd2pedig16…Nxd2miatt. Ellenfelem talán most vette észre a különbséget, s a gyalognyerésben kereste elveszett reményeit. Ehelyett inkább fejlődésének befejezésére kellett volna gondolnia15.b3-mal.15…Rxd1+16.Qxd1bxc617.b4Bc7A gyalogot világos megnyerte, de a játszmát elvesztette: sötétnek öt tisztje kész támadást kezdeni a világos király ellen, amely a rosszul álló vezérszárnyi tisztektől nem remélhet segítséget.18.f3Kényszerű rossz, mert a futó nem fejlődhet Rd8 és Rd2 miatt.18…Rd819.Qc2Qh4!20.fxe4Bxe421.Qe2Qg322.Bd2Qh2+23.Kf1Bg3Világos feladta.0–1