Meghívott külföldi játékos, Mendel (lengyel néven Mieczysław) Najdorf végez az élen az 1936. évi Nemzeti mesterversenyen. Meghívásában valószínűleg mesterének, Tartakowernek is benne lehetett a keze, hiszen a huszonhat éves fiatalember épp mögötte 2-3. az előző évi lengyel bajnokságon. Najdorf később, 1939-ben a Buenos Aires-i olimpiáról nem tér vissza Európába a II. világháború kitörése és a zsidóüldözés miatt, és Miguel-ként argentin színekben fut be jelentős sakkpályafutást. Őróla nevezik el a napjainkban is népszerű rendszert a szicíliai védelemben.

Najdorffal a budapesti tornán a Steiner fivérek tudnak lépést tartani, először Endre, majd a hajrában Lajos, aki fél pont hátrányát az utolsó fordulóban dolgozza le. Az így kialakult holtversenyben az első és második díjat megosszák. Ötven százalékban állapítják meg a mesteri oklevél elnyeréshez szükséges szintet, amit Barcza Gedeon fél ponttal túl is teljesít. A Tatatóvárosban győző Szabó László tanulmányait fejezi be és záróvizsgái miatt csak szerényebb helyezést képes elérni.

A mesterképző főtornát Füstér Géza (1910-1990) nyeri és szintén mester lesz. Néhány év elteltével már Barcza-Füstér vetélkedést láthatunk a bajnoki címért.