2026. november 2. és 13. között rendezték meg a korcsoportos Európa-bajnokságot a görögországi Krétán. A magyar küldöttséget 23 játékos, valamint szülők, kísérők és edzők alkották, összesen 51-en. A gyerekek naponta egy fordulót játszottak, jellemzően délután 15 órakor, az utolsó fordulót kivéve, amely 14 órakor kezdődött. Az 5. forduló után szünnap következett.
A korcsoportos világbajnokságot már júniusban megrendezték: a kisebbek Batumiban, a nagyobbak Montesilvanóban küzdöttek. Az éves versenynaptár amúgy is zsúfolt, az olimpiai évben pedig még nagyobb a tolongás. Mivel a vb ilyen korán volt, a világversenyekre is korán kellett nevezni, így a kvalifikációt adó magyar bajnokságot is az év elején kellett lebonyolítani. Az időpontok így is összecsúsztak, ezért a többség inkább az Európa-bajnokságot választotta, és extra helyeken is sokan csatlakoztak.
A nevezéskor már látszott, hogy a világversenyen kevésbé rutinos versenyzőink közül sokan vágnak neki az Eb-nek. A nagy létszámnak személy szerint örültem, mert egy ilyen nemzetközi viadalon rengeteget lehet tanulni, rutint szerezni, és közelről megtapasztalni, hogyan működik a szervezés és a versenyzés. A magyarok közül 9 lány és 14 fiú szerepelt.
A verseny előtt és közben is többször hangsúlyoztuk, hogy a jó eredményhez különösen fontos lesz a hajrá, az utolsó két forduló. Ezúttal azonban éppen itt maradt bennünk a legtöbb: a 23 magyar fiatal közül mindössze Balogh Gerda tudta az utolsó két partiját megnyerni.
A magyar csapat legjobb eredményét Bánvölgyi Gréta érte el, aki a 8 éves lányok között a 10. helyen végzett. Számára ugyanakkor keserű volt a finis: az utolsó három fordulóban is török ellenféllel játszott, a 7. és a 8. játszmáját pedig elvesztette ellenük, így az éremesély elúszott.
A verseny hajrája ebből a szempontból különösen tanulságos számunkra. Amikor már nem egyszerűen egy jó parti, hanem egy kiemelkedő helyezés a tét, időnként ki kell lépni a komfortzónából. Nem feltétlenül több kockázatra, hanem nagyobb kezdeményezőkészségre, határozottságra és versenyzői bátorságra van szükség. A kritikus pillanatokban nem mindig a legbiztonságosabb döntés visz közelebb a célhoz.
Az eredményeket vizsgálva érdekes különbség rajzolódik ki a lányok és a fiúk teljesítménye között. A lányok többsége Élő-pontot nyert a versenyen, többen jelentős mértékben, miközben Bihary Cecília még értékszám nélkül ért el figyelemre méltó teljesítményt. A fiúknál egészen más kép alakult ki: U8-tól U16-ig valamennyi értékszámmal rendelkező magyar versenyző mínuszban zárt, és csak az U18-as korosztály három magyar indulója tudott Élő-pontot nyerni.
Ezekből a számokból azonban hiba lenne messzemenő következtetéseket levonni. Ebben az életkorban az Élő-pontszám sok esetben már nem tükrözi pontosan a játékosok aktuális erejét, különösen egy olyan nemzetközi mezőnyben, ahol sok fiatal csak helyi versenyeken szerepel, és nincs FIDE-értékszáma. Az ilyen játékosok erejét nehéz felmérni, ezért az ellenük való felkészülés is nehézkes. A korosztályon belüli életkorkülönbség is sokat számít: Hogyinszki Márk 2017 decemberében született, így gyakran majdnem másfél évvel idősebb ellenfelek ellen kellett játszania, ami ebben a korban nagy különbség, ráadásul a szünnap előtt betegséggel is küzdött. Az 5 pontja ezért is elfogadható eredmény.
Talán ennél is fontosabb, hogy a gyerekek ne az Élő-pontok számolgatásával üljenek le a táblához. Egy világversenyen nem annak kellene meghatároznia a döntéseiket, hogy egy adott ellenféllel szemben hány pontot nyerhetnek vagy veszíthetnek. Ha egy fiatal játékos játék közben az Élőjét kezdi védeni, könnyen óvatosabbá és görcsösebbé válhat éppen akkor, amikor bátor döntésekre lenne szüksége. Erre sajnos ezen a versenyen is láthattunk példát.
A szakmai értékelésben ezért sokkal többet mondanak maguk a játszmák: hol sikerült jó állásokat kialakítani, hogyan használtuk ki a lehetőségeinket, miként reagáltunk a kritikus pillanatokban, és mennyire mertük vállalni a kezdeményezést. Ezekből a tapasztalatokból lehet hosszabb távon valóban építkezni.
Persze nem csak a pluszban záró vagy az élmezőnyben végző gyerekekre vagyok büszke. Sokaknak egy-egy szép győzelem, egy erős ellenfél ellen játszott jó parti vagy maga az első Eb-élmény is hatalmas lépés volt, és ezek legalább annyit számítanak, mint az Élő-változás.
Az Európa-bajnokság arra is rámutatott, milyen komoly tempóban fejlődik a nemzetközi utánpótlás. Már a legfiatalabb korosztályokban is meglepően érett, felkészült játékosokkal lehet találkozni. Ami néhány éve még kiemelkedőnek számított nyolc-tíz éves korban, az egy ilyen mezőnyben ma már sokszor az élmezőnyhöz tartozás alapfeltétele.
A 8. forduló után ezért elkezdtem egy bővebb elemzést készíteni a török utánpótlásról: megnéztem, mekkora költségvetésből dolgoznak, és mit csinálnak jól a fiatalokkal. Az állami támogatás nagyrészt infrastruktúrát és hozzáférést jelent (ifjúsági központok, iskolai sakkoktatás), 2005 óta pedig a Türkiye İş Bankası a Török Sakkszövetség (TSF) főszponzora. A játékengedéllyel rendelkező játékosok száma 2012-ben kb. 189 ezer volt, 2026-ban már kb. 1,8 millió.
A TSF 2025-ben utánpótlás-jellegű tételekre kb. 146 millió forintnak megfelelő összeget költött, ez a kiadásaik mintegy 17%-a. A 2026. szeptemberi közgyűlés által elfogadott 2027–2028-as terv szerint a teljes költségvetés 235-ről 350 millió lírára nő, az utánpótlásra szánt keret pedig kb. 273-ról 387 millió forintra emelkedik, az alapozási sor mintegy 2,4-szeresére. Ezek tervszámok, de az irány egyértelmű: a törökök a következő két évben is jelentősen növelik az ifjúság támogatását.
A kedves olvasók, drukkerek minden nap találhattak az ifjúsági portálon beszámolót az adott fordulóról, kisvideókat, interjúkat és kérdezz-felelek videókat. A jó közösség mindig fontos, ebben segítségemre volt Gál Péter és a szülők is. Az volt a tapasztalatom, hogy mindenki lelkiismeretesen készült a partijaira. A kisebbek még néha rutintalanabbul, kapkodva játszottak egy-egy mérkőzést, de az összkép így is hatalmas küzdelmet mutatott. Bár kiemelkedőbb eredményt a kisebbektől vártam, a stabilitást mégis a 18 évesek hozták: Réka, Vince, Csernyik Márk és Barnabás kifejezetten jól játszottak, és értékes skalpokat gyűjtöttek.
A magyar küldöttség több korosztályban is megmutatta, hogy vannak tehetséges, továbbfejlődésre képes játékosaink. Az érmekhez és a közvetlen élmezőnyhöz azonban még sok munka szükséges. A most szerzett tapasztalat akkor válik igazán értékessé, ha nem pusztán a helyezéseket és az Élő-változásokat nézzük meg, hanem azt is, mit kell másképp, bátrabban csinálnunk a következő világversenyen.
Összességében a nemzetközi kitekintés tényleg jót tett nekünk. Játékosként és kísérőként is sokat tanulhattunk: láttuk, milyen szinten és milyen szervezettséggel dolgoznak más országok az utánpótlásukkal, és saját bőrünkön tapasztaltuk meg, mit jelent ebben a mezőnyben helytállni. Ezek az élmények és tanulságok hosszú távon segíthetnek a fejlődésben, ezért köszönöm mindenkinek a pozitív energiát és a rengeteg jó napi visszajelzést, amely tényleg segítette a csapatot. Tanulságos verseny volt.
Horváth Csaba, MSSZ IB Elnök
Néhány küzdelmes magyar parti: