14. nap – 1935. Nemzeti mesterverseny – Tatatóváros

Ismét vidéki város, ezúttal Tatatóváros adott otthont sakkozóink elitje tornájának. A nagy esemény a Magyar Sakkszövetség díszközgyűlésével vette kezdetét, majd a mestereket tömörítő Nemzeti mesterversennyel és a mesteraspiránsok főtornájával folytatódott. A korabeli tudósítások kiemelik, hogy a főváros zajától és füstjétől távoli helyszín jót tett a versenynek.

Nem kevesebben, mint tizennyolcan vágtak neki a főcsoport küzdelmeinek. A végeredményről idézzük ide kiváló történetírónk, Földeák Árpád (1917-2004) mondatait a Magyar Sakktörténet 4. kötetéből: „A verseny hatalmas meglepetéssel zárult. Az előző főtorna új mestere, Szabó László meggyőző játékkal, végig vezetve, biztosan szerezte meg az elsőséget. A fiatalság további diadalát jelentette Gereben és az az év tavaszán mesterré lett Kluger magas helyezése. Steiner Lajos kielégítőnek látszottak az olimpiára, de Steiner Endréé már nem.” Ebből kitűnik, hogy a verseny nemcsak magyar bajnokság volt, hanem válogató a varsói olimpiászra.

A főtornát egy fiatal debreceni tanár, Barcza Gedeon nyerte, aki mindössze három döntetlent adott le a tizenhárom játszmából. Mesteri címet a versenykiírásnak megfelelően nem kapott, viszont meghívást nyert a következő és nemzeti mesterversenyre. Barcza Tatatóvárosban indult el azon az úton, amely a magyar sakk legnagyobbjai közé vezetett.

(A játszma elemzése Szabó László életrajzi könyvéből, a “50 év – 100000 lépés”-ből  származik.)