Hívjál meg néhány, a föld minden pontján ismert klasszist és állíts szembe velük ugyanannyi feltörekvő fiatalt, és kész a világ figyelmét felkeltő sakktorna mezőnye – valamilyen hasonló recept szerint „főzték ki” Pakson az Atomerőmű SE szervezői a világhírű fizikusról elnevezett II. Marx György emlékversenyt. Hat játékosnál pedig nem lehet több, hiszen Magyarországon még a legodaadóbb támogatók sem tudnak annyi pénzt áldozni a sakkra, hogy tíz- vagy még több fős szupertorna kerekedjen ki.

A generációk harcának is tervezett versenyben az idősebb korosztályt képviselő Viktor Korcsnoj, a Portisch Lajos és a Alekszandr Beljavszkij csapott volna össze az Ács Péter, Berkes Ferenc és Bu Hsziantyi alkotta fiatalok csoportjával. Csakhogy a kínai, aki épp Pakson és az Első Szombat versenyek egyikén szerezve normáit lett 1999-ben a világ legfiatalabb nagymestere, nem jutott időben útlevélhez, ezért a helyére a helyiek légiósának, Vladislav Nevednichynek kellett beugrania, és így a közép korosztály is képviseltette magát.

Az első kör, vagyis tizenöt parti lejátszása azt mutatta, hogy Korcsnoj hetvenhárom évesen is még tud „rettenetes” lenni, hiszen Berkes „Fecón” kívül valamennyi vetélytársát legyőzte. Az első körben gyengélkedő, négyszeres szovjet bajnok Beljavszkij a másodikban lemásolta Viktor teljesítményét, aki azonban ebben a szakaszban is pluszban maradt és végül egy pont előnnyel végzett az élen. A végig egyenletes formát mutató Berkes veretlenül szerezte meg a második helyet, míg Beljavszkij mögött Nevednichy foglalta el a negyediket. A tabellán a sort Portisch Lajos és Ács Péter zárta, akik mindössze három-három pontot gyűjtöttek össze.

Az 54. Magyar sakkbajnokságon Berkes Ferenc első magyar bajnoki címét ünnepelhette, míg Gyimesi Zoltán lett az ezüstérmes és Almási Zoltán a bronzérmes. Az 52. Magyar női sakkbajnokságon Vajda Szidónia szintén először nyert bajnoki címet Lakos Nikoletta és Gara Anita előtt.

2004-ben Miskolcon és Zalaegerszegen is magas kategóriájú versenyt sikerült rendezni.

Mindenekelőtt a magyar sakkozás jelentős éve volt azért is, mert Lékó Péter világbajnoki döntőt játszhatott Vlagyimir Kramnyikkal. A magyar kihívó a drámai csatában ugyan nem maradt alul, ám a 7:7-es döntetlen azt jelentette, hogy az orosz világbajnok megtarthatta címét.

(A játszmát dr. Hazai László és Tóth András a Magyar Sakkvilág 2004. év júliusi számában megjelent elemzése alapján közöljük.)