A XV. Magyar bajnokság döntője ismét nagylétszámú volt, hiszen tizenkilencen vágtak neki az egy hónapig tartó versenynek. És ismét a három hazai nagymester, Barcza Gedeon, Portisch Lajos és Szabó László között dőlt el a bajnoki cím és a dobogós helyezések sorsa. (Portisch ekkor csak a magyar nagymesteri titulust viselte, a nemzetközit még nem.). S hogy a sakktörténelem ismételje önmagát, a torna végén újra hármas holtverseny alakult ki közöttük, akárcsak az előző döntőben. S miután újra négyfordulós körmérkőzést vívtak egymással, kialakult a végeredmény: 1. Szabó, 2. Barcza, 3. Portisch.

1959-ben itthon két fontos nemzetközi tornát is rendeztek: Balatonfüreden a Dr. Asztalos Lajos emlékversenyt 6 külföldi és 8 hazai játékossal és a csapat Európa-bajnokság egyik elődöntőjét. Az elsőn a határon túli klasszisok domináltak, a szovjet Ratmir Holmov győzött a német Wolfgang Uhlmann előtt, Bilek és Portisch a Csehszlovákiából érkezett Újtelkyvel osztozott a harmadik-ötödik helyeken. A másodikon Budapesten a magyar válogatott 13:7 arányban gyűrte le a bulgárokét.

Ez évben Orendi Emil (1935-1968) szerez mesteri címet.

(A játszma Szabó László elemzésében a Magyar Sakkélet 1960. év márciusi számában jelent meg.)