Sokoldalú és tevékeny képviselőjét vesztette el ismét a magyar sakkozás. 2026. augusztus 6-án elhunyt Koronghy Gyula, a régi mesterjelölt gárda jeles tagja.

Gyula 1944. június 16-án született Budapesten és a sakkozással már diákkorában kapcsolatba került, noha akkor még magasugrói álmokat szövögetett. Az első sportegyesülete a BEAC volt 1959-ben, ahol az atlétika mellé a sakkot is felvette. Később a BM/Tűzoltó Dózsába igazolt, s dr. Vajda Árpád szárnyai alatt fejlődött tovább, majd 24 évesen maga is edző lett. 1970-től két évtizedig a Művész SK csapatvezetői és tréneri posztját is ellátta, ami nem lehetett könnyű feladat a sok érzékeny lelkű színész, rendező, festő, szobrász, zenész között. Komoly klubélet folyt az Alfa mozi, a későbbi költözés után pedig a Hársfa utca 43. szám alatt, aminek Gyula volt a motorja. Ekkor, 1983-ban ismertem meg őt valamelyik snellversenyen, ahová a Polgár lányok is eljártak, és jól kijöttek Gyulával. Persze ez nem volt nehéz, mert kellemes, mindig segítőkész természete volt, s kiváló ötleteivel vitte előre a magyar sakkozás ügyét.

Játékereje közel állt a mesterihez, egyszer csupán fél ponttal maradt el a normától, amit egész életében fájlalt. De soha nem adta fel álmát, még idős korában is hű maradt szerelméhez: a sakkozáshoz.

2007-ben kezdte el 6 kötetes könyvsorozatát kiadni. Nem hibátlan művekről van szó, ám érződik rajtuk a korábbi nagy sakkozók iránti tisztelet és a sakktörténelem ápolása. Számára ez nem volt nehéz, mert ükapja, Capdebo István az újjáalakuló Pesti Sakk-kör alapító tagja volt 1864-ben.

Gyula utolsó éveiben is folyamatosan könyvterveken törte a fejét, gondolatai szinte mindig a sakk körül jártak. Sajnos ez az értékes és teljesnek mondható életút most lezárult, de sakkirodalmi munkássága révén szellemi öröksége velünk marad ezután is.

Nyugodj békében!

Jakobetz László