A magyar sakk kimagasló egyéniségét és egy kiváló barátot veszítettünk el.

A rettenetes Covid áldozatának tekinthető ő is. A világjárvány kitörése után néhány hónappal egy fejsérüléses baleset miatt került kórházba. Ott, a kezelés alatt fertőződött meg a vírussal. A következő években már nem nyerte vissza egészségét: hat évig reménykedett a család és az egész sakktársadalom, de az állapota alig változott. Idén májusban hirtelen rosszabbodás következett be, és ebből már nem volt javulás.

Horváth Tamás Zalaegerszegen született, 1951. október 23-án.
Szinte egész életét szülővárosában élte le. Sakktehetségét Csuti Antal fedezte fel, akiről – emlékének áldozva – évtizedekkel később a megye országos hírnévre szert tevő sakkegyesületét elnevezték. Tamás gyorsan haladt előre minősítésben és játékerőben is. Korai versenysikerei közül az országos főiskolai bajnokság és a Zala megyei bajnokság többszöri megnyerését emelem ki.

Életpályánk az 1960-as évek végén, majd a ’70-es években találkozott. Az ifjúsági sakkválogatott országok közötti barátságos mérkőzésein sokszor játszottunk együtt. Ezeken lettünk igazán jóbarátok.

A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán végzett, majd négy évig villamosmérnökként dolgozott. Fokozatosan jött rá, hogy képességeit igazán a sakk területén tudja kibontakoztatni. Bár a magyar sakkmester címet 19 évesen elérte, ezzel – hozzám hasonlóan – akkor már kissé elkésett, mert a kor nagy sakktehetségeivel (Adorján András, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Pintér József) nem tudtuk felvenni a versenyt. A sors úgy hozta, hogy 1978 és 1980 között edzőként, szekundánsként éppen együtt segítettük Adorján Andrást a Hosszú Menetelésében, amikor Bandi a zónaversenyen, majd a zónaközi tornán túljutva, a versenysorozat végén világbajnokjelölt lett. Tamás jelentős megnyitáselméleti kutatómunkája a szicíliai védelem területén nagyban hozzájárult Adorján eredményeihez. A Szvesnyikov-változatról később könyvet is írt, amelyet több nyelvre lefordítottak.

A magyar férfi bajnokság döntőjébe hatszor is bejutott, ami akkoriban a szoros élmezőnyhöz tartozást jelentette, és kétszer ezüstérmet szerzett.

A nemzetközi mesteri titulust 1979-ben érdemelte ki. A magyar bajnoki döntőkben mutatott jó teljesítményéért bekerült a tízfős magyar válogatottba, és 1983-ban tagja volt a csapat Európa-bajnokságon bronzérmet szerző gárdának. Tamás kiváló egyéni eredménnyel, 70 százalékos teljesítménnyel járult hozzá a sikerhez.

Sportágunk szervezési munkájába először a zalaegerszegi sakkcsapat sikereivel kapcsolódott be. A ZTE-ből átkeresztelt Csuti Antal SE, amely élete végéig az egyesülete maradt, 2002-ben megnyerte az országos csapatbajnokságot. Ezt a következő hat évben még ötször megismételte.

Remek közösségteremtő erővel rendelkezett, sok barátja volt. A zalai csapat fénykorában ott sakkozott Portisch Lajos, Polgár Judit, Sax Gyula – hogy csak a legnagyobb neveket említsem.

Szervezésében 1981-ben indult el Zalakaroson az a sakkfesztivál, amelyet idén már a 45. alkalommal rendeztek meg. Tamás a kapcsolatai révén előbb csak a szomszédos országokból, majd az egész világból csábított oda sakkozókat.

A Magyar Sakkszövetség Elnökségének munkájában a vidéki sakkozás képviselőjeként 1991-től harminc éven át vett részt. Huszonöt éven át nemcsak egyszerű tagként, hanem szakmai alelnökként dolgozott. Elnökök jöttek, elnökök mentek, Horváth Tamás maradt. 2009–2015 között megbízták a magyar férfiválogatott szövetségi kapitányi feladataival. Vezetésével 2014-ben a norvégiai Tromsöben olimpiai ezüstérmet szereztünk.

1990-től 2001-ig Zala megye képviselője volt a Magyar Olimpiai Bizottságban.

2021-ben életművéért sportágunk legrangosabb elismerését, a Maróczy-díjat kapta meg.

Fájó szívvel búcsúzunk tőle. Adózzunk emlékének legnagyobb versenysikerének felidézésével!

Tompa János