A szabadnap előtti fordulóban a 6. játéknapon férfi és női csapatunk is egy-egy pontot szerzett, mindkét együttesünk 2:2-es döntetlent ért el.
Férfi csapatunk az Üzbegisztán elleni 4:0 arányú vereséget követően Románia válogatottjával játszott.
Az éltáblán Deac Bogdan-Daniel (2644) magyar származású román nagymester (a nagyszüleit még Deáknak hívták) Rapport Richárddal (2726) mérkőzött. A játszma klasszikus mederben folyt, Ricsi a nimzoindiai védelmet választotta. A parti oly mértékben kiegyenlített volt, hogy a végállásban egy 4-4 gyalogos bástyavégjáték alakult ki. „Ezt még én sem veszíteném el” – mondta Béla, aki itt Csepelen szokott takarítani, kedves 70 éves nyugdíjas, szereti a sakkot, élőerejét három számjegyűnek (!) becsülném, de nagyon szurkol. Az Izrael elleni győzelem után aranyéremről álmodott, aztán az üzbég meccs után kicsit visszavett az arcából, most már a bronznak is örülne. Apropó, Izrael: nagy botrány van most. A judaizmus legszentebb ünnepe, Jom Kippur miatt tegnap nem játszott, így mind a férfi-, mind a női csapat 4:0 arányú vereséget szenvedett. A dolog még nincs lefutva, újabb fejlemények várhatók.
A második táblán Lékó Péter (2676) hihetetlen lelkierőről tett tanúbizonyságot. A Szindarov-partija másnapján – egyetlenként a csapatból – győzelmet aratott a spanyol megnyitás berlini változata ellen. Szívós volt Lupulescu Constantin (2569), ám a magyar szupernagymester szépen fokozatosan felőrölte ellenállását. Péter ezzel a győzelemmel is bizonyította, hogy egyáltalán nem egy visszavonult fogatlan oroszlán, annál inkább egy világszínvonalon sakkozó kitűnő sportember!
A harmadik táblán Gledura Benjámin (2620) a francia védelmet játszotta, bizonyítva ezzel, hogy sötéttel is több húron játszik. Gavrilescu David (2529) ellen a 30. lépésben történt meg a békekötés.
A negyedik táblán komoly győzelmi esélyeink voltak. Bánusz Tamás nagymester (2587) ismét a londoni változatot alkalmazta, szép kis előnyhöz jutott. Stratégiailag agyonverte ellenfelét, már csak egy-két jó lépés kellett volna a győzelemhez. Ám Magold Filip (2494) jól védekezett, és – igaz, hogy nagy szerencsével – meg tudta fordítani a játszmát. Sajnálatos vereség, így csak 1 csapatpontot szereztünk.
A hölgyek Fehéroroszország együttesével mérkőztek.
Gaál Zsóka (2357) az éltáblán a francia védelmet vetette be Tarasenka Aliaksandra (2228) ellen. A játszma kiegyenlített mederben haladt, aztán pont a bástyavégjáték kezdett izgalmas lenni. Kijött egy 3 gyalog a bástya elleni végjáték, amit nem lehetett megnyerni, a parti a 70. lépésben (mindössze két király maradt a táblán) lett döntetlen.
A második táblán Lázárné Vajda Szidónia (2289) világossal izolált gyalogot vállalt az elfogadott vezércsel megnyitású játszmában. Szépen építette fel az állását és a 19. lépésben egy erős bástyalépéssel (amit egy lépéssel később húzott meg) megnyerhette volna a partit. Sajnos ez a lehetőség kimaradt. Később nehéztisztvégjáték alakult ki, ahol Poliakova Varvara (2233) irányított és Szidi hiába küzdött szívósan, a partit elveszítette.
A harmadik táblán Papp Petra (2283) is az elfogadott vezércselt játszotta. A megnyitásban simán kiegyenlített, aztán a vezércsere után egy „félszáraz” állás alakult ki, a 30. lépésben történt meg a békekötés Abramkina Veranika (2254) ellen.
A negyedik táblán Nomin-Erdene Davaademberel (2315) folytatta szép sorozatát. Egyébként 6 forduló után a 10 magyar versenyző közül (ideértve a férfi csapat játékosait is) egyedül ő az, aki veretlen. Viszont nem nyeretlen, már a negyedik győzelmét érte el és mind a hat partit lejátszotta. Korai még értékelni az eredményeket, ám most nagyon úgy tűnik, hogy Galyas Miklós szövetségi kapitány húzása – a taktikai csapatösszeállítás tekintetében – fényesen bevált. A királyindiai támadás ellen Liyavonava Yuliya ugyan jó varit tett ki, ám aztán eltévedt és a magyar lány a 27. lépésben megnyerte a partit.
Szabadnap következik, a következő játéknap szerdán lesz, megindul a hajrá Szamarkandban.