Robert James Fischer, a sakkozás 11. világbajnoka 2008. január 17-én hunyt el. Két hónapra rá „Bobby Fischer emlékére” néven magas FIDE-kategóriájú, 2645 Élőpont-átlagú nemzetközi tornát sikerült tető alá hozni Hévízen. Az érdem Rigó János főszervezőé, aki maga is szoros kapcsolatban volt Fischerrel, amikor a zseniális bajnok jó pár évet töltött Magyarországon. Rigó egy évvel a mostani szupertorna előtt Portisch Lajos tiszteletére épp a gyógyfürdőjéről világhíres zalai városban rendezte meg a „Legendák párosmérkőzését”, amelyre a nemzet sportolója számára ellenfélnek Borisz Szpasszkijt nyerte meg, s ugyanazon a helyszínen, a négycsillagos Hotel Palace-ban.

Eredetileg három magyar és három külföldi klasszis részvétele volt tervezve, de Berkes Ferenc betegség miatt lemondani kényszerült a tornát, ezért helyére Victor Mihalevski izraeli nagymester ugrott be. Felmerült a szófiai szabály szerinti játékrend – harminc lépésig tilos remit ajánlani –, de aztán az utolsó pillanatban mégis lemondtak az alkalmazásáról.

A versenyen történtekről a Magyar Országos Sakktájékoztató ekként számolt be:
„…Legjobban Almási Zoltán és Arkadij Naiditsch, startolt. A hatszoros magyar bajnok túljátszotta Mihalevszkit az izraeli játékos kedvenc nyílt spanyoljában, és látványos támadással fejezte a játszmát. A németek éljátékosa az elmélet által kétesnek tartott szicílai-változatot választó Nisipeanu ellen szerezte meg a teljes pontot. A három éve Varsóban Európa-bajnokságot nyert román klasszis később javított, és az első kört Balogh Csabával együtt a „félvonalon” zárta. Csaba egyenrangú szerepet játszott a magasabban jegyzett társa között, de legyőzni őket nem sikerült. Öt forduló után Naiditsch vezetett két plusszal, őt fél pont hátránnyal Almási követte. Meglepetésre a szuper versenyek légkörében edződött spanyol Vallejo kullogott a mezőny végén.
Almásinak a második körben nem sikerült erősítenie, bár a hatodik fordulóban szép stílusban ismét – ezúttal sötéttel – legyőzte Mihalevskit, a hetedikben világossal kikapott Naiditschtól. Ezután Naiditsch került hullámvölgybe, először Vallejotól, majd az utolsó előtt fordulóban Balogh Csabától szenvedett vereséget, és ötven százalékra esett vissza. A 2005-ös dortmund szuperverseny német nyertese a záró fordulóban győzött, és csatlakozott az öt és fél pontos Almásihoz, Baloghhoz és Nisipeanuhoz, aki még a hatodik fordulóban vágott vissza neki. A négyes befutó ’célfotója’, a Berger-Sonneborn számítás Balogh Csabának kedvezett, mivel a holtversenyes társak ellen csak ő maradt pluszban. Így a torna alatt huszonegyedik életévét betöltő nagymestert, a mezőny legalacsonyabb értékszámú játékosát hirdették ki győztesnek…”

Mind a férfi, mind a női magyar bajnokság kieséses rendszerű volt 2008-ban. Nyíregyházán az 58. Magyar sakkbajnokságon Almási Zoltán a döntőben 2,5:1,5-re verte Balogh Csabát, a szombathelyiek bronzmeccsén pedig Ruck Róbert ugyanolyan arányban Kovács Gábort. Visegrádon az 56. Magyar női sakkbajnokságon Rudolf Anna 2,5:1,5-re múlta felül Schneider Veronikát, míg a harmadik helyért folytatott párharcban előbb 2:2-re, majd a villámpartikban 1:1-re végzett Ignácz Mária és Tóth Lili, végül a „hirtelen halálban” az előbbi kerekedett felül és szerzett bronzérmet.

A tizennyolc éves Magnus Carlsen briliáns tehetségét a miskolci közönség is megcsodálhatta 2008-ban, amikor a „Lékó+” rendezvényen szegedi világklasszisunkat 5:3-ra gyűrte le úgy, hogy játszmát sem vesztett. Öt év múlva aztán a norvég sztár felkerült a sakkvilág trónusára.

(A játszmát Balogh Csaba a Magyar Országos Sakktájékoztató 2007-2008. év 9. számában és Horváth József a Magyar Sakkvilág 2008. év áprilisi számában megjelent elemzése alapján közöljük.)