Akárcsak 1993-ban, ebben az évben is vidéki helyszínen rendezték a férfi és női bajnokságot. A patinás Palota Szállóban tíz-tíz versenyző vette fel a küzdelmet a bajnoki címért és a helyezésekért. A magyar ranglistavezető vezető Lékó Péter-Polgár Judit-Almási Zoltán hármasból csak az utóbbi vállalta a játékot, s hogy az előbbi két klasszisunk miért nem, arra az 50. Magyar sakkbajnokság győztese, Almási közvetlenül  a torna utáni nyilatkozata adhat némi magyarázatot: „Az nyilvánvaló, hogy én kockáztattam a legtöbbet a versenyen való indulásommal. Amennyiben ugyanis egy bizonyos pontátlag alá esik a mezőny összértéke, akkor szinte teljesíthetetlenül magas százalékot kell produkálnom ahhoz, hogy legalább megtartsam a saját Elő-pontszámomat. Szerencsére a 13-as kategória még megfelelt, bár így is feszes volt az elvárás velem szemben. Ráadásul Drezdából, a német csapatbajnoki meccsemről szinte csak beestem Lillafüredre.”

Varga Zoltán remekül kezdte a versenyt és egészen a hatodik fordulóig vezetett, közben legyőzte az egyik esélyest, Csernyint is. Almási a hetedik fordulóban érte be az 1996. év magyar bajnokát, amikor is ketten egy pont előnnyel álltak az élen. Sax Gyula az utolsó előtti körben legyőzte Vargát, és a verseny végén jobb Bergerrel előzte meg és szerzett ezüstérmet, míg Almásinak a hátralévő két partijában elegendő volt egy pont elérése a bajnoki címhez.

Rendkívül szoros volt a nők versenye, mely végén – ha csak Bergerrel is – Medvegy Nóra megelőzte a négyszeres bajnok Mádl Ildikót és másodszor lett a döntőben aranyérmes.

Zalakaroson, a Magyar nyílt bajnokságon nem kevesebben mint 141-en vettek részt, s nagy meglepetésre Kustár Sándor győzött, míg a magyarok versenyében Varga Zoltán lett az ezüstérmes és Pálkövi József a bronzérmes.

( A játszmát Almási Zoltán az Informátor 75. kötetében megjelent elemzése alapján közöljük.)