A Nemzetközi Sakkszövetség az előző évben új világbajnoki rendszert vezetett be, melyben a világbajnok személyét az egy helyen rendezett mini-párosmérkőzések sorozata dönti el, s a világbajnok csak egy évig lesz” hivatalban”. A Sakkszövetség 1998-ban e rendszer mintájára szervezte meg a 49. Magyar bajnokságot. A három lépcsőben lebonyolított versenyben viszonylag alacsony Élő-ponthatár felettiek indulhattak, így aztán a magyar sakkozók népes tábor vehetett részt a küzdelmekben. Az elődöntőre negyvennyolcan, a középdöntőre ötvenketten neveztek, s ezen előversenyek után alakult ki a huszonnyolc fős döntő mezőnye, melyhez a nagymesterek közvetlenül csatlakoztak. A FIDE-rendszeréhez képest érdekes különbség volt, hogy az első fordulóban kiesettek közül egy versenyző vigaszágon juthatott tovább közvetlenül a harmadik fordulóba. A mérkőző felek két „hagyományos” partit váltottak, és ha ezek nem döntöttek a továbbjutásról, akkor két rapid-, majd két villám-, végül Armageddon játszma következhetett.

Az első két fordulóban meglepetések nem születtek, hacsak azt nem vesszük, hogy az első parti után Adorján nagymester feladta a versenyt. Annál inkább a harmadik körben, amikor is a vigaszágon továbbjutott Izsák Gyula kiverte Grószpéter Attila nagymestert. A „lassú” játszmák egyébként a negyeddöntőben, a legjobb négy között, és a döntőben is egy-egy-re végződtek. A negyedik körben Horváth Csaba Izsákot, Ruck Róbert Faragó Ivánt búcsúztatta. Rendkívüli izgalmakat hozott a Horváth-Ruck párharc a döntőben. Minden játszma eldőlt, s Horváth Csaba csak az Armageddon-ban múlta felül tizenkilenc éves szombathelyi vetélytársát és lett immár másodszor magyar bajnok.

A Magyar nyílt bajnokságot Pécsett rendezték, ezen 1. Varga Zoltán, 2. Faragó Iván, 3. Gyimesi Zoltán.
Hazai földön történt az is, hogy Polgár Judit rapid párosmérkőzésen legyőzte a világbajnok Anatolij Karpovot.

(A játszma Dely Péter és Horváth Csaba elemzésében a Sakkélet 1998. év május-júniusi számában jelent meg.)