Legjobbjaink ismét nem indultak a bajnoki döntőben, amit magyarázni sem kell, hiszen a sakkolimpia finise és a XXXVI. Magyar sakkbajnokság startja teljesen egybeesett. Máltán a magyar és a szovjet csapat óriási versenyt vívott egymással a győzelemért, és a végén a mieink csupán Buchholz-cal szorultak a második helyre. Utólag többen a Buenos Aires-inél jobb szakmai teljesítményről nyilatkoztak, de hát az aranyéremről lecsúsztunk, még ha csak egy hajszállal is, és ez fájó volt mindenkinek.

Az 1980-as sakkbajnokság élcsoportban végzett játékosairól a korabeli sportnapilap így írt:
„A bajnoki címet Lukács Péter megérdemelten és biztosain szerezte meg. Horváth Tamás, az ezüstérmes igazolta jó nemzetközi eredményeit. Hazai László túlzottan biztonsági játékkal szerezte meg a bronzérmet. Grószpéter Attila értékeléssel szorult le a dobogóról. Bárczay László játszott a legszínesebben, de több félpontot hullajtott el és ez a magasabb helyezésébe került. Várakozáson felül szerepelt Karsa László a legjobb mesternek bizonyult, több nemzetközi címviselőt előzött meg.”

Ez évben két, nemzetközi szinten kisebb jelentőségű nagymesterversenyt rendeztek hazánkban. Zamárdiban az Elekes Dezső emlékére tartott tornán a külföldiek domináltak, a szovjet Joszif Dorfman győzött a csehszlovák Ivan Hausner, a görög Georgiosz Makropoulosz és az NDK-s Wolfgang Uhlmann előtt, Székely Péter, a legjobb magyar csak nyolcadik lett. Pécsett viszont a „Hungarhotels” néven tető alá hozott verseny végén a magyar sikernek lehetett örülni, amikor is Flesch János, a helyi csapat éltáblása végzett az első helyen. A győztes és a vele azonos pontszámot gyűjtött Rajna György, valamint a jugoszláv Petar Popovics teljesítette a nemzetközi nagymesteri normát. Flesch ezzel végleg elnyerte a nagymesteri címet.

1980-ban nemzetközi mesteri címet kapott dr. Eperjesi László és Sápi László, FIDE-mesterit Lengyel Béla, Meleghegyi Csaba, dr. Nagy Ervin, Ozsváth András, Rigó János, Schneider Attila és Széll Lajos, magyar mesterit pedig Forgács Gyula (1958-), Györkös Lajos (1958-), Halász Tamás (1957-), Hevér Miklós (1950-), Kiss Attila (1959-), Sugár Károly (1954-) és Szalánczi Emil (1953-).

(A játszma Lukács Péter elemzésében a Magyar Sakkélet 1981. év márciusi számában jelent meg.)