Kecskeméten immár hetedszer rendeztek Tóth László emlékversenyt. A magyar sakkozás nagy alakját nem csak a Magyar Sakkvilág néven megjelent korszakos folyóirat és világszerte népszerű sakk-könyvek kiadó-szerkesztőjeként tiszteljük. A Magyar Sakkszövetség tisztségviselőjeként, kiemelkedő hazai versenyek, elsősorban az 1927-es világszínvonalú kecskeméti torna szervezőjeként és versenybíróként is tiszteletet vívott ki magának. Sokrétű, a sakkban és a közéletben betöltött szerepei közül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Kecskemét városvezetőjeként szintén sokat tett a közért.

1966-tól az első három Tóth László emlékversenyt páros években, a Dr. Asztalos Lajos emlékversenyt páratlan években rendezek. Aztán a két sorozatból 1972-től csak a kecskeméti tornák maradtak meg és folytatódtak egészen 1989-ig, ha időközben nagyobb szünetekkel megszakítva és lebonyolításában megváltozva is.

A lemondások miatt két „szparis” nagymester, Csom István és Faragó Iván az utolsó pillanatban került a VII. Tóth László emlékverseny mezőnyébe. Faragó egészen biztosan nem bánta a „beugrást”, mert veretlenül szerezte meg a győzelmet. Az abban az évben legmagasabb kategóriájú (2453 Élő-átlagú) hazai nemzetközi torna 2-4. helyén egyforma pontszámmal Csom István, a kubai Jesus Nogueiras és szovjet-örmény Rafael Vaganjan végzett. Faragó győzelmét jó elemzőtársainak és a közösen kidolgozott munkának tulajdonította, amint a Petőfi Népe újságírója kérdésére elmondta. Valóban, az Adorján-Ribli-Sax elemzőhármason kívül eredményesen működött a Faragó Iván-Lukács Péter-Pintér József trió is.

A XXXV. Magyar sakkbajnokság döntőjében Pintér József diadalmaskodott, megismételve előző évi győzelmét. A második-negyedik helyen Faragó Iván, dr. Hazai László és Lukács Péter azonos pontszámmal végeztek a Berger-Sonnenborn számítás szerinti fenti sorrendben.

1979-ben nemzetközi mesteri címet kapott, Grószpéter Attila, Horváth Tamás és Tompa János, magyar mesterit pedig Bernei András (1979-), Glatt Gábor (1952-), Kállai Gábor (1959-) ifj. Károlyi Tibor (1961-), Pirisi Gábor (1958-), Sinkovics Péter (1949-).

(A játszma Faragó Iván elemzésében az Informátor 27. kötetében megjelent meg.)