Sorozatunk legfőbb célja a magyarországi versenyek legerősebbjeinek és egy-egy magyar győzelemmel zárult játszma bemutatása. Kivételesen az 1978-as év történéseire egy kissé szélesebb látószögből tekintünk vissza. Ennek oka egyszerű: ez az az év, amikor a szovjet hegemóniát megtörve a magyar válogatott olimpiai bajnok lett. Erősorrendben Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom István és Vadász László alkotta csapat Buenos Airesben érte el a világraszóló diadalt. De ne feledkezzünk meg a nagyszerű eredményhez hozzájáruló küldöttségtagokról sem, elsősorban Navarovszky László szövetségi kapitányról, aztán Gábor Zoltán alelnök MSSZ delegációvezetőről, Bilek István szekundánsról és dr. Liptay László orvos-szekundánsról. És persze a Jenei Ferenc vezette női csapatról, amely Verőci Zsuzsa, Ivánka Mária, Makai Zsuzsa, Kas Rita összeállításban nyert ezüstérmet dr. Földi József szekundálása mellett.

1978-ban a férfi válogatott tagjai egyébként sikert-sikerre halmoznak a nemzetközi porondon is: Portisch győzött Wijk aan Zee-ben és Tilburgban, Ribli második Amszterdamban, Sax első Las Palmasban és második-harmadik Hastingsben, Adorján második Eszéken, Csom 3-4. Kielben és 2-5. Hastingsben, Vadász első Bagneuxben. Történelmi távlatokat nézve túlzás nélkül állítható, hogy az 70-es évek a magyar sakkozás egyik aranykora volt.

Ily nagy sikerek némi árnyat vetettek a XXXIV. Magyar sakkbajnokságra, hiszen a válogatottak és segítőik szövetségi engedéllyel távolmaradtak a döntőtől. Már csak azért is, mert az olimpia befejezése után, illetve a Magyarországra visszatérés és a bajnokság kezdete közötti idő nem lehetett elegendő a felkészülésre.

A „nagyágyúk” nélkül megrendezett bajnokság ellenben alkalmat adott a második vonalnak és a tehetségeknek a bizonyításra. Az alkalommal Pintér József élt a legjobban és biztosan végzett az élen. Mint látni fogjuk, nem először… Nem kis meglepetésre a veszélyesen kombináló Rigó János vehette át az ezüstérmet, megelőzve több magasabb minősítésű mestertársát. A bronzérmet Petrán Pál kapta, az azonos pontszámot elért Faragó Iván és Grószpéter Attila (18 évesen!) zárt a 4-5. helyen.

Ez évben újra megrendezték a TUNGSRAM verseny, amelynek győztese meglepetésre a nagymestereket megelőző John Nunn angol mester lett. Csom a második, Adorján a szovjet Gennadij Kuzmin nagymesterrel a harmadik-negyedik helyen végzett.

1978-ban magyar mesteri címet kapott Cserna László (1954-1987), Lőrincz István (1954-2020) és Szurovszky Elek (1944-).

(A játszma Pintér József elemzésében a Magyar Sakkélet 1979. év februári számában jelent meg.)