Portisch Lajost a trónkövetelők ezúttal sem tudták „ledönteni”, bár közülük a legerősebb, Ribli Zoltán az utolsó fordulóig kétségessé tudta tenni a bajnoki cím sorsát. Ribli a verseny derekán ötös nyerősorozattal ugrott az élre, azonban a hajrá négy fordulójában csupán döntetleneket ért el, míg Portisch sötéttel megnyerte az utolsó játszmáját Csernával szemben és a XXXI. Magyar sakkbajnokság győztese lett. Portischt az ifjú „nagy hármas” – Ribli, Adorján, Sax – követte a táblázaton.

1975-ben, miután nem sikerült tető alá hozni a Fischer-Karpov döntőt, a FIDE Anatolij Karpovot, a világbajnok-jelölti párosmérkőzések győztesét nyilvánította világbajnoknak. Öt hónappal később szupererős nemzetközi tornát rendeztek Milánóban, amely körmérkőzéses szakaszát az új világbajnokot megelőzve Portisch nyerte, majd Ljubojevics legyőzése után csak a döntőben maradt alul Karpovval szemben.

Nagy nemzetközi tornát Magyarországon is rendeztek a „TUNGSRAM” néven az azonos nevű gyár támogatásával. Azon Ribli végzett az élen a szovjet klasszis Lev Polugajevszkijjel holtversenyben.

1975-ben nemzetközi mesteri címet kapott Portisch Ferenc és Vadász László, magyar mesterit pedig Emődi Gyula (1950-) és Siskov Viktor (1938-).

(A játszma Haág Ervin elemzésében a Magyar Sakkélet 1976. év februári számában jelent meg.)