A jubileumi, XXV. Magyar sakkbajnokság mezőnyének létszámát az előző évihez képest hat fővel csökkentették annak reményében, hogy az így lerövidült verseny minden éljátékos programjába belefér és a középdöntők színvonala is növekedik. A remények részben váltak valósággá, hiszen például Portischnak bajnoki döntő előtt véget ért nehéz zónaverseny után versenyprogramját át kellett állítania és a pár hónap múlva esedékes rájátszást figyelembe vennie. Az első számú játékosunknak nem sokkal a döntő után meghívása volt a hagyományosan erős „Christmas  Congress” hastingsi tornára, amit fölényesen meg is nyert. Szabó László az új szabállyal élve, miszerint az ötvenedik életév felett csak minden második bajnokságon volt kötelező indulni, távol maradt és fogadta le a meghívást a nagy Palma de Mallorca-i versenyre. Lengyel Leventét pedig Belgrád felszabadulásának évfordulójára rendezett, szintén nagy erőket felsorakoztató tornára delegálta a Magyar Sakkszövetség, ahol aztán nagymesterünk az elsőktől mindössze fél ponttal lemaradva és az ex-világbajnok Botvinniket legyőzve végzett előkelő helyen.

Mondhatni tehát, hogy kissé „foghíjas” mezőnyű bajnoki döntőt játszottak, de ez semmit sem von le a győztes Dely Péter nemzetközi mester érdemeiből. Dely már az utolsó forduló előtt bebiztosította magának az első helyet és veretlenül szerezte meg az aranyérmet. Barcza nagymester így jellemezte az új bajnokot a Magyar Sakkélet hasábjain:

“Dely játékvezetésén a gondos felkészülés és a nagy elméleti tudás mellett a gazdaságosság és a gyengébb fizikumával való tudatos számolás jegyeit is fellelhetjük. Időzavarba egyszer sem került, s olykorán dűlőre tudta vinni a fejleményeket, hogy egyszer sem került sor függőben hagyásra.”

Másodiknak az előző bajnokság győztese, Forintos Győző futott be, míg a harmadik-negyedik helyen Csom István és Barcza Gedeon végzett.

1969-ben egy sor új mestert avattak. Ők ábécé sorrendben a következők: Budinszky András (1944-), Geszosz Pavlosz (1945-), Hazai László (tizenhat évesen!), Horváth Tamás (1951-), Koszorús Pál (1943-), Kovács Lajos (1944-2001), Papp Béla (1920-1988), Petrán Pál (1946-) és Radnóti Béla (1939-2009).

(A játszma Barcza Gedeon elemzésében a Magyar Sakkélet 1970. év februári számában jelent meg.)