A Magyar Sakkszövetség a német náci csapatok Magyarországról való kiűzésének huszadik évfordulóján nagy nemzetközi versenyt rendezett „Felszabadulási emlékverseny” néven. A tizenhat játékos alkotta mezőny fele nagymester, más besorolás szerint szintén a fele külföldi. Várható volt, hogy a három szovjet nagymester viszi majd a prímet, és ez a várakozás be is igazolódott. Viszont nem maradt le mögöttük Szabó László, aki nagy fegyvertényként Lev Polugajevszkijjel és Mark Tajmanovval együtt azonos pontszámmal osztozott az első helyen.

1965-ben két magyar bajnoki döntőre is sor került, az elsőre áprilisi és a másodikra decemberi kezdettel. Ezzel megteremtődött az a több mint egy évtizedig fennálló lebonyolítási rendszer, amelyben a döntő kezdete mindig az év végére, novemberre vagy decemberre esett. A XX. Magyar sakkbajnokság győzteseként Bilek Istvánt, a XXI. Magyar sakkbajnokság győzteseként pedig ismét Portisch Lajost köszöntötték.

Ebben az évben szerzett nemzetközi mesteri címet M. Kovács László és Navarovszky László, valamint mesteri címet Bokor István (1935-), Kettner Endre (1929-?).

(A játszma Barcza Gedeon megjegyzéseivel a Magyar Sakkélet 1965. év márciusi számában jelent meg.)