Portisch Lajos két egymás utáni (a januári holland beverwijki és a februári spanyol torremolinosi) nehéz torna után, közvetlenül a bajnoki döntő előtt tért haza, ezért a verseny elejére pihenőt kapott azzal a kitétellel, hogy az első négy fordulóban esedékes játszmáit a későbbi függőnapokon kell pótolnia. A még mindig csak huszonhét éves nagymester az így kialakult erőltetett menetet jól bírta, s bár a tizennegyedik fordulóban az örök rivális Szabó László megelőzte, a verseny végére a húszfős mezőny élére került és immár az ötödik bajnoki címét ünnepelhette. Szabó László egy, a Portischsal együtt Nyugat-európában túrázó Lengyel Levente másfél ponttal maradt le a győztes mögött. Barcza, aki az előző döntőben sem játszott, főmunkatársként a Magyar Sakkéletben írt élményszámba menő beszámolót a XIX. Magyar sakkbajnokságról.

1964-ben Lengyel Levente nemzetközi nagymesteri, Sándor Béla nemzetözi mesteri, Besztercsényi Tibor (1937-2014) Faragó Iván (1946-), Felméri János (1933-2019) és Polgár István (1944-) magyar mesteri címet kapott.

(A játszma Barcza Gedeon elemzésében jelent meg a Magyar Sakkélet 1964. év áprilisi számában.)