Maróczy Géza halálának tízedik évfordulója alkalmából a Magyar Sakkszövetség világszintű versenyt rendezett. A második Maróczy Géza emlékversenyre hét országból érkeztek versenyzők, közöttük nem kevesebb, mint kilenc nagymestert lehetett megszámolni. Négyen a Szovjetunióból érkeztek a világbajnoki döntőt játszott Bronstejnnel az élen. A győztes mégsem ő, hanem a harmincéves Viktor Korcsnoj lett, meglehetősen nagy, két pont előnnyel. Bronstejn a csehszlovák Miroslav Filippel a második helyen végzett. A 4-7. helyen szintén egyforma pontszámmal végzők jöttek, az egyikük Dely Péter volt. A huszonhét éves mesterről Szabó László így ír a Magyar Sakkéletben:
„Dely volt a verseny meglepetése, s magyar részről a torna hőse. Végre ráeszmélt, hogy az ő éles stílusával, kombináló képességével bűn önmagával szemben olyan óvatos játékra törekedni, mint ahogy az elmúlt magyar bajnokságokon tette. A nemzetközi mesteri címre kitűzött hat pontos normát könnyedén elérte, s a nemzetközi nagymesteri normának teljesítése méltán fog feltűnést kelteni az egész világon, annál is inkább, mert négy nagymester ellenfelét – Korcsnojt, Bisguiert, Uhlmannt és Donnert – kényszerítette kétvállra.”
Ismert történet, hogy Dely – bár egy norma is elég lett volna hozzá – mégsem kapta meg a nagymesteri címet, mert a FIDE szabályzata szerint nem lehetett a nemzetközi mesteri fokozatot átugrani, s ő csak arra volt jogosult.

Portisch és Szabó győzelmével fejeződött be a XVI. Magyar bajnokság döntője. A négyjátszmásra tervezett „szétlövésben” Portisch 2,5:0,5-re múlta felül Szabót és szerezte meg a harmadik bajnoki címét.

1961-ben nem kevesebb, mint öt mesterjelölt érdemelte ki a mesteri címet: Bakos Sándor (1933-?), Dózsa Pál (1940-2003), dr. Érdy Béla (1908-1997), Liptay László (1937-) és Somogyi István (1934-2021)

(A játszma Honfi Károly mester elemzésében megjelent a „Maróczy emlékverseny híradó” 7. számában.)