Ismét vidéki város adott otthont az év legjelentősebb hazai sakkeseményének. „A debreceni sakkünnep” címmel a Magyar Sakkvilágban megjelent összeállításból kitűnik, hogy „Kálvin városa” a Győri Sakk-kongresszust a játékosok számában és erősségében is felülmúlta. A nyitó program, a Magyar Sakkszövetség díszközgyűlése tagjai a nemzetközi tornát tiszteletből Maróczy jubileumi versenynek keresztelték el az alkalomból, hogy a nagymester harminc éve, a hastingsi főtornán szerezte meg a (nemzetközi) mesteri címet.
A nemzetközi viszonylatban is jelentős debreceni tornán nem sok babér termett a magyar mestereknek, a táblázaton Havasi Kornél és Steiner Lajos nevét csupán a 6-10. díjasok között találjuk. Győzött Hans Kmoch bécsi mester, míg a második-harmadik díjon Paul Johner (Zürichből), valamint, dr. Salvielly Tartakower (Párizsból), a világversenyek állandó résztvevője osztozott. Tartakower, a világfi könyv- és cikkszerző, akit műveltsége és szellemes stílusa tett közkedvelté, Debrecen 1925 – Das Entfesselte Schach címmel írt német nyelvű tornakönyvet.
A főtornára negyvennyolcan(!) neveztek itthonról és külföldről, ezért a csoportmérkőzések után két döntő is rendeztek. A Kialakult holtversenyeket egyetlen partiban döntötték el, amelyek győztesei, (Gálfalvy) Réthy Pál és az osztrák Hans Müller érdemelte ki a magyar mesteri címet.