Az 1956-ban esedékes XII. Magyar sakkbajnokság döntőjét 1957 márciusában rendezte meg a Magyar Sakkszövetség, amely újra (és azóta is) a régi nevét viseli. Szabó László nagymester még januárban svédországi szimultánkörútat vállalt, ezért hiányzott a mezőnyből. Több sakkozó az átmenetileg megnyílt határokon keresztül külföldre távozott, ahogy akkor mondták, disszidált. A mesterek közül Berger (Zsadányi) Béla Ausztráliában, Gereben Ernő Svájcban, Tapasztó László Venezuelában telepedett le végleg.

Barcza Gedeon 4-ből 3 ponttal kezd, majd kikap Klugertől, aki ezzel Köberllel együtt az élre ugrik. A mezőny egyedüli nagymesterét a vereség nem törte le, sőt ötös nyerősorozattal átveszi a vezetést, amit a verseny végéig nem enged ki a kezéből. Másfél ponttal Barcza mögött ismét második Benkő, akivel holtversenyes az azonos pontszámmal végző Bilek István.

Még ebben az évben mesteri címet szerez Bárczay László (1936-2016), László Deli (1913-1999), Ozsváth András (1929-2015) és Varnusz Egon (1933-2008).

(A játszma Barcza Gedeon elemzésében a Magyar Sakkélet 1957. év áprilisi számában jelent meg.)