Alekszandr Aljechin halálának tízedik évfordulójáról országszerte megemlékeztek. A negyedik világbajnok tiszteletére a központi sportvezetés kebelén belül működő sakkszövetség rendezett versenyt a fővárosban. Tizennégy mester vette fel egymással a versenyt, aminek erősségére jellemző, hogy kilencen játszottak az előző évi országos bajnokság döntőjében. (1956-ban, a történelem viharában a novemberre tervezett férfi bajnoki döntő elmaradt, a női pedig félbeszakadt, és csak másfél hónappal később fejezték be.).

Az Aljechin emlékverseny első felében két rutinos mester Benkő és Sándor, valamint a tizenkilenc éves Portisch között folyt harc az elsőségért, Az utolsó előtti fordulóra Portisch egy pont előnyre tett szert a riválisok ellen. A befejező fordulóban Benkő még beérhette Portischt, hiszen egymás ellen játszottak. Portisch nem állt be védekezni, hanem gyalogáldozat révén aktív ellenjátékhoz próbált jutni. A világos előnye és az egál között hullámzó parti végjátékában a felek kihagyták a számukra kedvező folytatást, végül Portisch vétette az utolsó hibát és vesztett.

Portisch játékát így jellemezte Navarovszky László, a későbbi szakfelügyelő és kapitány a Magyar Sakkélet hasábjain: „Legfiatalabb mesterünk, Portisch Lajos eredménye kellemes meglepetés. Stílusa egyszerű és világos, szinte Capablancáéhoz hasonló. Kerüli az éles bonyodalmakat, a pozíciós jel legű hadállásokat viszont nagy erővel kezeli. Gyenge oldala a taktika; ezen a téren még képeznie kell magát ahhoz, hogy további szép eredményeket érjen el.”

1956-ben egyébként ketten kaptak mesteri címet: Flesch János (1933-1983) és Gasztonyi Endre (1931-2013).

(A játszma megjelent a versenyről kiadott bulletinben.)