A XI. Magyar sakkbajnokság döntőjében ismét a legjobb mesterek csaptak össze. Mint a múltban oly sokszor, most is a Szabó-Barcza versenyfutás döntötte el a bajnoki cím sorsát. Ebben Benkőnek volt komoly beleszólása azzal, hogy ha az utolsó fordulóban legyőzi Barczát, ő az első. Nem így történt. Barcza nyert és a nemzeti mesterversenyeket is beszámítva immár hatodszor lett országos bajnok. Szilágyi György mester Benkővel osztozott a 3-4. díjakon.

Először játszott bajnoki döntőben Portisch Lajos, aki az egyik budapesti középdöntő megnyerésével teljesítette a mesteri követelményt. Rajta kívül egy sor mesterjelölt érte el a mesteri szintet: Forintos Győző (1935-2018), Földi József (1933-2011), Haág Ervin (1933-2018) és Szöllősi László (1926-?). Nemzetközi sikert aratva ők négyen, valamint Molnár István és Navarovszky László alkotta magyar csapat bronzéremmel tértek haza a lyoni főiskolás világbajnokságról.

(A játszma Barcza Gedeon elemzésében a Magyar Sakkélet 1956. év januári számában jelent meg.)