A két világháború közötti időszakban a politika és kultúra felsőbb köreiben sokan hozzáértően művelték a sakkot. Legtöbbször ők lettek a Magyar Sakkszövetség funkcionáriusai és a versenyek mecénásai, fő támogatói is. Közülük is sokat tett a magyar, különösképpen a fővárosi sakkozásért Dr. Sipőcz Jenő, aki 1920-től 1934-ig töltötte be Budapest Székesfőváros polgármesteri tisztét. A sakk felemelkedéséért és megbecsüléséért kifejtett munkásságának elismeréseként a Magyar Sakkszövetség 1930-ban tiszteletbeli (dísz)elnöknek választotta meg, amely címet 1937-ben bekövetkezett haláláig viselt.

Szabó László nyerte az 1937. évi Nemzeti mesterversenyt. Több erős mester nem indult a tornán, nevüket Szabó a játszma megnyitólépésénél sorolja fel. A bajnokságnak nemzetközi jelleget Ausztriából Baldur Hönlinger és Romániából Halic Iván (Ioan) részvétele adott. Gereben Ernő közel került a bajnoki címhez, ám az utolsóban játszmáját elvesztette Balogh János ellen és meg kellett elégednie a Havasival osztott 2-3 díjjal.

A Szövetségi főtornára (ekkor így hívták a mesterképző versenyt) rekord számban, összesen 221-en neveztek. A selejtezők majd a döntő után a győztes Drucker (Dénes) József (1910-1944) kapott mesteri címet.