Beszélgetés Szabó Lászlóval, a Magyar Sakkszövetség elnökével

Magyar válogatottnak lenni nagy tisztesség

A sakkcsapat Európa-bajnokság első napján beszélgettünk a szövetség elnökével az előttünk álló versenyről – és a távolabbi tervekről is.

– Kezdjük a szövetségi kapitányok személyével, egy régi és egy új kapitány utazott a csapatokkal Georgiába…

– Papp Gábor nagymester női szövetségi kapitányként élvezte az elnökség bizalmát abban, hogy folytassa a korábban, még az általam vezetett elnökség időszaka előtt megkezdett munkáját – kezdte Szabó László. – Nagyon felkészült, alázatos és a női sakk iránt elkötelezett, empatikus szakember, nagyra értékelem, hogy egyszerre képes harcolni a csapatáért és közben figyelembe venni a rendelkezésre álló lehetőségeket is. Nem éreztem, hogy bárkinek gondja lett volna Gábor munkájával vagy lett volna más, jobb javaslata.

A férfi kapitányi poszton változtatást szerettünk volna. Sok lehetőség felmerült, sokakkal beszéltünk, tárgyaltunk, nem tagadom, hogy az én elképzeléseimhez egy külföldi kapitány illett volna leginkább. Nem találtunk olyat, akivel minden körülmény és feltétel stimmelt volna, és ezzel nem azt mondom, hogy Márkus Róbert nagymester a maradékelven került volna a férfi kapitányi posztra. Ráadásul az ő esetében félig igaz is, hogy külföldi: magyar-szerb kettős állampolgár, magyarul beszél, magyarnak tartja magát, miközben a szerb válogatottban játszott. Robi jól ismeri a mezőnyt, baráti, közvetlen viszonyban van a válogatott tagjaival, ez a harmónia nagyon fontos volt a zaklatott időszak után.

Robi esetében még egy technikai akadályt is el kellett hárítanunk, el kellett végeznie a FIDE edzőkurzusát, hogy hivatalosan is kapitány lehessen, ez megtörtént. Két fiatal, ambiciózus és sikerre éhes kapitányunk van, nagyon bízom bennük.

– Sokan hiányolják a férfi csapatból Rapport Richárdot, Lékó Pétert és Almási Zoltánt, a lányok közül pedig Marjanovic Annamáriát. Mi a helyzet most velük?

Vegyük sorra, de azzal szeretném kezdeni, hogy mindegyikőjüket nagyra tartom, tisztelem és szeretném, ha a magyar válogatottban játszanának minden alkalommal.

Rapport Richárd a legjobb aktív magyar sakkozó. Tudomásul kell vennünk, hogy a karrierépítése elején vagy csak kicsit beljebb jár, ügyelnie kell a személyes fejlődésére. A sakk nagyon megváltozott, és változik napról-napra, de ezzel semmi újat nem mondtam. Ha valaki ebben az új világban sikeres akar lenni, akkor patikamérlegen kell kimérnie, hogy mikor, kivel és hol játszik. Ebbe hol belefér a válogatott, hol nem. Biztos vagyok benne, hogy Ricsi vissza fog térni a magyar csapatba.

Lékó Péter már sokkal kevesebbet játszik, tudását, tapasztalatát inkább az edzőségre, elemzésre, szekundánsi munkára fordítja. Hogy tudnék ebbe beleszólni? Beszélgettünk egy hosszút és jeleztem neki, hogy szeretettel várjuk a csapatba, amikor csak akar jönni. Okos, tudatos játékos, el tudja dönteni, hogy mikor áll készen erre.

Almási Zoltánnal hasonló a helyzet. Vele is beszéltem, neki is elmondtam, hogy mindent készek vagyunk megtenni azért, ami erőnkből és lehetőségeinkből telik, hogy a magyar válogatottban játsszon.

Annamária édesapjával többször próbáltunk kapcsolatba lépni, felajánlottuk az együttműködést, eddig nem jártunk sikerrel, de nem csinálok ebből presztízskérdést, a Magyar Sakkszövetség és annak elnöke van a játékosokért és nem fordítva. Annamáriát szeretettel várjuk a csapatba és nagyon szeretnénk, ha más téren is segíthetnénk neki.

Minden bántás nélkül: nagyon intelligens, és közben nagyon érzékeny emberekről beszélünk, ha hétköznapi kifejezést szeretnék használni: „nehéz” emberekről. Én ezt teljesen rendben levőnek találom: olyan képességük, tudásuk van, ami alig néhány embernek az egész világon.

A magyar válogatottnak mindig a legjobb játékosokból kell állnia, de ehhez a játékosoknak is akarniuk kell játszani a csapatban. Magyar válogatottnak lenni nagy tisztesség, mert nagy elődök nyomába kell lépni és csak az játsszon benne, aki minden szempontból készen áll arra és akarja is azt.

Most a Georgiában játszó két csapat a magyar válogatott, ők képviselik a sportágat és Magyarországot, nekik szorítunk!

– Milyen eredményt vár a csapatoktól?

– A női válogatottal az indulás előtt pár nappal, az edzőtáborozásuk közben ebédeltünk együtt (a férfiakkal nem tudtam egyben találkozni, mert a világ különböző pontjairól utaztak a versenyre) és arra kértem őket, hogy úgy játsszanak, hogy amikor az Európa-bajnokság után találkozunk, akkor mindannyian úgy nézzünk egymás szemébe: mindent megtettünk, ami tőlünk tellett.

A sport sokismeretlenes egyenlet, ezek egy részét tudjuk befolyásolni, más része rajtunk kívül áll. Ha mi mindent megteszünk abban, ami rajtunk múlik, akkor nem lesz semmi szégyellnivalónk.

Erős a mezőny, nagyszerű csapatok vannak, és biztos vagyok abban, hogy helyt fogunk állni. Látom, érzem a csapatokon, hogy nagyon akarják a sikert, és ez megnyugtat engem. Az utolsó két fordulóra én is Batumiba utazom, nem csak azért, hogy együtt legyek a csapattal, hanem azért is, hogy számos fontos sportdiplomáciai találkozót bonyolítsak le. Egész biztos vagyok benne, hogy az utolsó két forduló előtt szép reményekkel fognak állni a csapataink, izgalmas lesz a helyszínen szorítani értük.