Molnár István (1933.02.10.) sakkmester – 2015. július 29-én, életének 83. évében elhunyt.

Búcsú egy elfelejtett tehetségtől

Molnár István, amikor 17 évesen megszerezte a sakkmesteri címet, a legfiatalabb korú birtokosa lett a kiemelt rangot adó minősítésnek. (Az ő rekordját később Bilek István, majd Jocha/Adorján András múlta felül.) E sorok írójának éveken át klubtársa és elemző partnere volt az OTP csapatában és segítette a mesteri cím elérésében. Az aktív versenyzést nagyon hamar feladta, de az első kiugró sikere elismeréseként a Sakkszövetség akkori vezetői beválogatták az olimpiai csapatba és tartalékként tagja lett a Helsinkiben 6. helyet elért csapatunknak. Kiváló pozíciós érzékéről az ott aratott győzelme tanúskodik. Későbbi versenyein is – már amatőrként – nehéz ellenfele volt a legjobbaknak is.

Tompa János

Molnár István 1933. február 10-én született Budapesten. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban kezdte a középiskolát, majd a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1956-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnök Kar Híd- és szerkezetépítő szakán, és ez évben kezdte mérnöki karrierjét. Először két különböző állami építőipari vállalatnál dolgozott, majd 1959-ben áthelyezik az OTP-hez az építési beruházások területére. Innen ment nyugdíjba 1992-ben. Munkája kapcsán bejárta az egész országot. Memóriájára jellemző, hogy még évekkel később is fejből említette az egyes OTP fiókok címeit és hogy ott milyen munkát irányított.
A Magánalkalmazottak Sportkörében, Asztalos Lajos edzésein bontakozott ki sakktudása. 1950–ben bejutott az egyéni magyar bajnokság döntőjébe, ahol a 6-8. helyen végzett és megkapta a mesteri címet. 1951–ben egy emlékezetesen erős mezőnyű ifjúsági bajnokságon 1-2. helyezést ért el. Holtversenyes társát, Bilek Istvánt párosmérkőzésen győzte le. 1952-ben a magyar olimpiai csapat tagja. 1955-ben főiskolai válogatottként képviselte hazánkat Lyonban. Még egyszer, 1961–ben játszott bajnoki döntőben és 8. lett. A munkája és a családja miatt nem lett hivatásos sakkozó.
Edzői oklevelet 1960-ban szerzett. E területen a Vakok Sportkörénél végzett elismerést érdemlő munkát. Évtizedeken át volt a klub edzője és élversenyzői szekundánsa külföldi versenyeken. Az évek során számos sakk cikket és játszmaelemzést publikált több újságban.

Mindig szerette a nagy családot maga körül. Három fia és öt unokája gyászolja.

Egész életében folyamatosan támogatta a családját. Becsületes, tisztességes ember volt, mindig a maga erejéből boldogult. Nagy tudású, művelt, a tudományok és az újdonságok iránt rendkívül nyitott és érdeklődő ember volt. Az utóbbi években sokat betegeskedett szív- és érrendszeri, mozgásszervi, valamint látás problémáival. 2015. július 29-én hajnalban, álmában hunyt el. 82 éves volt.

Molnár Tibor