Az albániai Durres-ben megrendezett European Chess Club Cup versenyen fantasztikus magyar sikerek születtek. A „38. European Chess Club Cup” és a „27. Women’s European Club Cup” sakktornán a két magyar, ajkai csapat bravúros eredményt ért el.

A női mezőnyben második helyezést ért el 10 pontjával a Garuda Ajka BSK csapata, míg a férfiaknál a Sentimento Ajka játékosai hármas holtversenyben végül a negyedik helyen végeztek. A hölgyeknél két tábladíj is született az ajkaiak között: az első táblán Bella Khotenashvili , a negyediken Teodora Injac bizonyult a legjobbnak. A férfiaknál a hatodik táblán holtversenyben született tábladíj, amelyet Balog Imre érdemelt ki. Imre 7/7 pontot szerzett, de a holtverseny miatt ez a 100%-os teljesítmény sem volt elég a tábladíjhoz.

Női csapat:
Khotenashvili Bella (2483), Hoang Thanh Trang (2398), Szalimova Nurgyul ( 2424), Injac Teodora (2426), Gaál Zsóka (2305)

Férfi csapat:
Alexey Sarana (2682), Jergus Pechas( 2596), Bánusz Tamás (2600 ), Balogh Csaba ( 2558), Velimir Ivic (2562), Balog Imre (2622) , Korpa Bence (2522)

Ajka fantasztikus sikerei

Az ajkai csapatok vezetőivel készített beszélgetéseinkből kiderül, hogy bár számítottak a jó teljesítményre, de ez a bravúr még őket is meglepte.

Dr. Csaba Árpád, az ajkai csapatok vezetője

Mindent felülmúlt ez az eredmény! A nőknél először próbálkoztunk. Többször jeleztem, hogy kiinduló gondolatunk az volt, hogy nekünk van Gaál Zsókánk, mint ajkai, aki mellé szerettünk volna egy másik magyar megbízható játékost a nemzeti csapatjelleg erősítése végett, és ehhez kerestünk további jó külföldi játékosokat. A csapat fiatal volt és nagyon erősnek ígérkezett, a 3. kiemeltek voltunk. Ennek ellenére fontos kiemelni, hogy a mezőny kiegyensúlyozott volt, gyakorlatilag a 13. kiemelt csapat is ott lehetett az első 5-ben, azaz a kiemelésünk csalóka volt. A sok erős csapat a relatíve kisebb számú résztvevő okán determinálta, hogy a jó eredményért sok jó csapattal kell játszani. Első pár forduló sikere után sajnos kikaptunk a szlovén TAJFUN csapatától, de azután a következő sikerek okán lehetett érezni, hogy jó teljesítménnyel meglehet az érem. Az utolsó forduló jól indult, de 2 táblán rosszul döntöttek a játékosok és sajnos vereség lett a vége, de így is meglett az ezüst. Úgy gondolom kezdő csapatként ez remek eredmény.
A kiemelkedő helyezésben Balogh Csabinak nagy szerepe volt. A csapatot – annak ellenére, hogy külföldiek is voltak – hamar egységbe kovácsolta, és a verseny alatt egyben tartotta. Jó volt látni, amint a csapat tagjai egymásért izgulnak, szurkolnak. Persze, ehhez kellett, hogy Csabi minden este 30-40 perces megbeszéléseket tartott a lányokkal, kikérte a véleményüket, együtt gondolkodtak és ez után döntött kapitányként a következő napi csapat összeállításáról.Ezt követően Csabi éjszakába nyúlóan készítette elő a lányoknak a személyre szabott terveket, melyek nagyon népszerűek voltak a lányok körében, és ez a segítség gyorsan igénnyé is vált részükről. Úgy gondolom, Csabi sokat tett be a közös projektbe.
Áttérve a fiúkra, óriási eredményt értek el a srácok. Nehezen indult a verseny, hiszen Prohászka Peti indulás előtti percekben lebetegedett, Csabi ugrott be, aki a verseny alatt közös megegyezéssel inkább a lányok vezetésére koncentrált. Fiúk a tavalyi évvel szemben idén, amikor favoritok voltak biztosan tudtak nyerni, így a verseny közepére az éltáblák egyikén találtuk magunkat Carlsenékkel szemben. A meccs nekünk állt, de sajnos vereség lett vége. Ezt követőn a csapat talpra állt és behúzták valamennyi mérkőzésüket, végén az esélyesebb TAJFUN ellen is győztek, mellyel teljesítményükre feltették a koronát. Külön örömünkre szolgált, hogy a játékosok mindegyike (a beugró Csabit leszámítva) az ajkai csapat igazolt tagjai, és ezen belül a magyar játékosok, így Bánusz Tomi, Balog Imi és Korpa Bence remek formában játszottak.
A folytatásról, a jövővel kapcsolatos kérdésre most is, mint mindig azt mondom, elsőként elemezzük, értékeljük az eredményeket, majd az egyesület vezetőivel és a szponzorokkal együtt átgondoljuk a jövőt. Az biztos, hogy ez egy nagyon sikeres dolog volt. Nagyon büszke vagyok az eredményre, az ajkai csapatokra!

Balogh Csaba, a női csapat kapitánya:

Mindkét csapatnál nagyon jó lett az eredmény, az elvárás felett teljesítettünk. A férfiak esetében a 84 csapatnál nagyon kevés a 7 forduló. Ennyien a korábbi években nem vettek részt. Az első 10-ben akartunk végezni, és majdnem dobogó lett belőle. Ez végülis egyetlen meccsen múlt, ha úgy nézzük, mert az utolsó fordulóban a mi korábbi ellenfelünk kikapott a törökök korábbi ellenfelétől a legkisebb arányban, ha az a meccs csak döntetlen lett volna, már harmadik helyen végeztünk volna.
A norvégok vezetőjével jóban lettem, akinek az volt a véleménye a velük játszott meccs után (amelyben Magnus Carlsen is játszott), hogy nagy szerencséjük volt velünk szemben. Még úgy is, hogy Carlsen nyert (állás alapján az sem volt indokolt), de Imi győzelme mellett még két partit hoznunk kellett volna. Az egyiket éppen én rontottam döntetlenre nyert állásból egy indiai ellen, a másik indiaival szemben pedig a kettes táblán néztünk el egy lépést és nyerés helyett vesztettünk. Ajánlgatták is a döntetleneket a norvégok, de a végén szerencsésen meg tudták nyerni. Összesítve hat győzelmet értek el és egy vereséget szenvedtek a fiúk. Úgy volt összeállítva a csapat, hogy Balog Imiék hátul tudják hozni a pontokat, és elöl is stabil volt mindenki. Tényleg jól játszott a csapat.
Alapból Prohászka Peti játszott volna helyettem, de az indulás napján kiderült, hogy egészségügyi okokból nem tud jönni, így próbáltunk keresni másokat, ám az utolsó pillanatban nem lehetett már hirtelen behívni senkit. Tartalékra viszont szükség volt, anélkül nagyon kockázatos lett volna részt venni a versenyen. Mint kiderült, ez valósan fontos is lett a járvány miatt. Amikor be kellett ugranom, mindig ilyen esetekben kellett: valamelyik éppen beteg játékos helyett ültem le a táblához.
A női csapattal az volt a cél, hogy első háromban benne legyünk. Annak ellenére, hogy 3. kiemeltek voltunk, ez nem tűnt olyan könnyűnek, mert kevés csapat volt, mindössze 26. A hét forduló az olyan, hogy folyamatosan jönnek az erős ellenfelek, és már az első fordulót sem lehetett fél vállról venni. Óriási különbségek nem voltak, mert kiegyensúlyozott volt a mezőny. Jól indultunk, aztán belefutottunk egy elkerülhető vereségbe a szlovén csapat ellen. Utána azonban nyertünk erős csapatok ellen, mint pl. a macedónok, illetve a verseny toronymagas favoritja, a Monaco csapata ellen.
Az utolsó fordulóban az aranyért játszottunk a második kiemelt román csapat ellen. Forduló előtt úgy gondoltuk, hogy 2-2-vel legjobb esetben másodikak lehetünk, de ha a többi meccs rosszul alakul, még a dobogóról is lecsúszhatunk. Ezért győzelemre játszottunk és nagyon biztatóan is nézett ki a helyzet, de aztán sajnos két és fél óra játék után mindkét világos táblán elvesztettük a fonalat.Később úgy alakultak a dolgok, hogy vereségünk ellenére a riválisok botlása miatt, így is másodikak lettünk. A bosszantó az volt, hogy utólag 2-2-vel aranyérmesek lettünk volna, mert szinte minden eredmény számunkra a lehető legkedvezőbben alakult, és a meccsen ezt gond nélkül bebiztosíthattuk volna.
Az ottani, külföldi is csapatvezetőket, játékosok közül nagyon sokat ismertem már korábbról is. Egészen friss információ a jövőre való tervekkel kapcsolatban, hogy látták, milyen jó mindkét ajkai csapat, és éppen most felvették a kapcsolatot velem jövőbeli klubeseményekkel kapcsolatban, de ennél többet egyelőre nem szeretnék mondani még erről.
A női csapatot egy másik hotelben helyezték el, ahonnan bár buszozni kellett, de a járvány elől a lányok biztonságban voltak, nálunk nem volt semmi betegség.
Csapatkapitányként sokat készültem, éjjel 3-4 óra felé fejeztem be mindennap. Aztán be kellett állítanom az ébresztőt, hogy amint kijön a párosítás, azonnal tudjak a lányoknak kérdés esetén segíteni. Profik voltak ugyan a játékosok, többnyire saját edzők is segítették őket, de néha jól jött így is a segítség. Előfordult, hogy ebéd közben beszéltünk egy változatról, amit gyorsan még átküldtem parti előtt és végül 15. lépésig ki is jött a játszmájában. Csak az utolsó forduló volt a bosszantó, de egyébként végig nagyszerű volt a csapat. Nagyon örülök az eredménynek! Mindannyiunk nevében szeretném megköszönni Csaba Árpádnak, feleségének Dórinak és Mihályfi Gábornak, hogy évről-évre egyre komolyabb reményekkel vesz részt a legrangosabb klubcsapat versenyen, ezzel emelve a magyar és az ajkai sakkozás hírnevét.

Mihályfi Gábor, a férfi csapat kapitánya:

Nagyon a szívünk mélyén számítottunk a sikerre, szerettünk volna minél jobb eredményt elérni. A célkitűzés úgy nézett ki az erőlista alapján, hogy mivel a lányok a 3. helyen voltak kiemelve, az első 5-ben szerettünk volna benne lenni. A fiúknál tavaly egy 70 tagú mezőnyből 8. kiemeltként lettünk 15.-ek. Idén az első 10-ben akartunk bekerülni, mert az már, úgy gondoljuk, hogy nagyon felhelyezi az ajkai csapatokat az európai sakktérképre. Az, hogy második és negyedik helyezettek lettünk, számunkra is nagyon kellemes meglepetés. Hozzáteszem, 4.-nek lenni sosem annyira jó, mint felállni a dobogóra. A svájci rendszerben zajló versenyen a 84 csapatból 7 forduló alatt nem lehet normálisan kihozni a győztest, a szerencsefaktoroknak nagyon kell működni. A 2.-4. helyezetteknél holtverseny alakult ki, ugyanannyi pontot értük el, és mindenki egyszer kapott ki és hatszor győzött. Ami döntött, az a kiírás szerinti olimpiai számítás, ami azt jelenti, hogy a végső eredmény szerinti leggyengébb ellenfelet, amelyet a legtöbb esetben az első fordulóban kapunk meg erős kiemeltként, egy gyengébbet párosítanak mellénk. Mi is ugyanígy jártunk, és a belga csapat esett ki ebből a segédpont számításból. A többi hat csapatnak az elért, végső pontszámát kellett megszorozni egyesével, csapatonként az ő ellenük megszerzett pontjainknak a számával. Tehát ez ilyen kis nüanszokon múlik, hogy ki a 3. és a 4. Persze, ha valaki azt mondja nekünk az elején, hogy 4.leszünk, aláírtuk volna, természetesen.
Ha a fiúknál elmondtam, hogy az azonos pontszámú 2.,3.,4. helyezetteknek nem volt szerencséje, akkor a lányoknál viszont szerencsénk volt, mert ott is hármas holtverseny alakult ki a 2.,3.,4. helyen, de a lányainknak meg pont kedvezett ez a számítás. Úgyhogy összességében igazságot tett a sors, döntetlenre játszott a jó Isten.
Abban a szállodában, ahol a nagy többség, és ajkai fiúk és vezetőink is el voltak helyezve, kitört egy járvány. Minden fiú játékosunkat érintette, kivéve a Balogh Csabát, őt azért nem, mert a női csapat kapitányaként a lányokkal volt elszállásolva egy másik hotelban.
Prohászka Péter nem tudott elmenni velünk egészségügyi okok miatt. Balogh Csaba lett a tartalékjátékos helyette, aki eredendően csak a lányok csapatkapitányaként jött volna, és rengeteget segített nekünk az egész versenyen. Eredetileg ő a lányokkal akart foglalkozni, és tette is ezt csodálatosan. Komoly felkészítéseket csinált napról napra, éjszaka fennmaradt, és felkészült egyesével az ellenfelekből, és még ráadásul beugrott egyszer-kétszer a fiúkhoz a hiányzó Prohászka Peti helyett.
Nagyon szép, hegyes, folyóvölgyes, tengerpartos hely Albánia. Minden szolgáltatást megkaptunk, a hangulat is remek volt, csak az a betegség nem hiányzott.

Gaál Zsóka, a női csapat legfiatalabb játékosa:

Az ajkai sakk sportág történelmi eseményének lehettem részese. Nagyon boldog vagyok, hogy én is hozzá tudtam tenni ehhez a fantasztikus eredményhez. Csapattársaim közül Hoang Thanh Trangot már ismertem, az indiai olimpián csapattársak voltunk. Rengeteget beszélgettünk, sok jó tanácsot adott, amit remélem a későbbiekben tudok hasznosítani. Salimova Nurgyullal mindketten a győztes Világválogatott csapat tagjai voltunk, ott ismerkedtünk össze. Ő a közelmúltban ezüstérmet szerzett a női világkupán. Injac Teodorát és Khotenashvili Bellát korábban nem ismertem. Nagyon kedvesek, ők voltak a csapat motorjai, igazi profi játékosok, mindketten tábladíjasok lettek. Úgy gondolom, GM Balogh Csaba csapatkapitány nyugalma nagyon jó hatással volt ránk. Fantasztikusan jó volt a csapathangulat. Az utolsó előtti fordulóban nyertünk az egyes kiemelt Monte Carlo csapata ellen. Mindegyikünk nagyon boldog volt. Az utolsó fordulóban az arany éremért játszottunk, végül a dobogó második fokára állhattunk fel.

Balog Imre (, aki annak ellenére nem lett tábladíjas, hogy minden partit megnyert és a játékerő pontja 3100 fölött volt):

A csapat nagyon jól szerepelt, és nagyon fontos hangsúlyozni, hogy Mihályfi Gábor és Csaba Árpád nélkül nem mehettünk volna ki az ajkai csapattal. Mindent megtettek azért, hogy a csapat minél jobban szerepeljen. Sajnálatos módon a vége nem jött ki úgy, hogy dobogósok legyünk. Az ajkai csapat mindent megtett érte, de a versenyhely nem volt szerencsés. Rövid volt a verseny, ennyi forduló kevés volt ilyen sok csapathoz.
A negyedik-ötödik fordulóban láttam már, hogy a török kisfiúnak is ugyanannyi pontja van, csak ő mindig hamarabb nyert, mint én. Így volt ez az utolsó fordulóban is, hogy ő már nyert, én meg még mindig játszottam. A tábladíj nekem nem volt annyira fontos, számomra az volt a lényeg, hogy a csapat szerepeljen minél jobban. Nekem ahhoz is nyernem kellett a táblán, hogy a csapat is nyerjen, és ez lebegett a szemem előtt, nem a tábladíj. A csapat volt a fő dolog, hogy minél jobban szerepeljen. Hálásan köszönöm a lehetőséget Mihályfi Gábornak és Csaba Árpinak, hogy a csapat tagja lehettem! Nekik nagyon sok köszönhető azért, hogy a női és a férfi csapat is ilyen jó eredményt tudott elérni.

A magyar játékosok a külföldi csapatokban is megállták a helyüket

A versenyen több magyar nagymester is erősítette a csapatok összetételét: Galyas Miklós, Erdős Viktor, Nagy Gábor, Bérczes Dávid és Rapport Richárd. A játékosok között szerepelt továbbá Demeter Dorina. Részt vett a versenyen a szlovákiai Dunaszerdahely együttese is, amelyben évek óta szerepelnek oszlopos tagként magyar játékosok.

A csapatsikereken kívül egyéni sikerek is születtek az ECCC-n, köztük  Demeter Dorináé. Az ifjú játékos a török csapatot erősítve a legtöbb Élő-pontot szerezte a versenyen, és első női nemzetközi mesteri normáját is teljesítette.

GRATULÁLUNK A CSAPATOKNAK ÉS MINDEN SAKKOZÓNKNAK!