„Az első magyar sakkmester, Szén József, Pest város levéltárosa, 90 év előtt, 1839-ben alapította meg a Pesti Sakkört.” – olvasható a Magyar Sakkvilágban ’Budapest Székesfőváros Nemzetközi Sakkversenye’ címmel megjelent versenykiírásban, amiből az is kisejlik, hogy Budapest vezetése élére állt egy újabb nagy torna létrehozásában.

Ritka alkalom, hogy magyar lapban teljes versenykiírással találkozunk, és még ritkább, hogy egy versenyen alkalmazott játéktempóról kapunk információt: ezen az első két órában 32 lépést kell megtenni, utána óránként 16-ot. Hat óra „egy ülésben” az összjátékidő, majd ha addig eredmény nem születik, a játszma a függőnapon folytatódik. A gyors megegyezés elkerülésére is van szabály: remivégződés 32 lépésig csak a tornavezető beleegyezésével megengedett.

A Szén József emlékversenyen még pazarabb mezőny gyűlt össze, mint az előző évi Siesta tornán. A meghívottak sorában újra ott találjuk az exvilágbajnok Capablancát, valamint Rubinsteint, Tartakowert és az angol Thomast. E nemzetközileg elismert játékosok garantálják, hogy jó híre menjen a nagyvilágban Magyarországnak és benne Budapestnek. De Przepiorka, Monticelli, vagy éppen Colle neve sem cseng rosszul hazájuk a sakkhoz valamelyest is értők táborában.

Capablanca ismét győz, és ismét veretlenül, Rubinstein a második, Tartakower a harmadik. Csupán három magyar jut szerephez a versenyen, közülük dr. Vajda végez a legjobban, a 4-5. díjat osztja Thomas-szal.

(A játszma megjelent dr. Vajda Árpád megjegyzéseivel a Magyar Sakkvilág 1929. évi novemberi számának 303. oldalán.)