Magyarországon is erősen éreztette hatását a gazdasági világválság, ami a sakkversenyek rendezésében is tükröződött: az évben a győri a legszámottevőbb, noha az 1924-sel szemben semmilyen szempontból nem állja meg az összehasonítást. A Magyar Sakkvilágban ’A győri nemzetközi vegyes mesterverseny’ címmel megjelent beszámolóban Tóth László hangsúlyozza a torna értékét: „…a verseny az új nemzedék néhány sokat ígérő tehetségének adott ritka alkalmat a játékerő elmélyítésére és a technikai tudás csiszolására…” A korabeli beszámolókra, amelyek részletesek és terjedelmesek, jellemző a verseny és versenyzők méltatása csakúgy, mint a nem ritka kendőzetlen kritika.

Issac Kashdan volt a legerősebb sakkozó, aki e versenyre Győrbe látogatott és akit „Kis Capablanca” néven is illették, Aljechin pedig az egyik legesélyesebbnek tartotta a világbajnoki cím elhódítására. Kashdan hírnevéhez méltóan szerepelt és csupán egy döntetlent adott le, és természetesen győzött. A legjobb magyar a sakk műfajait magas szinten művelő Boros Sándor (1907-1944) ötven százalékkal lett ötödik. Karrierje egyik első állomásán a soproni Grünfeld Ernőt (1907-1988), aki később Gereben néven futotta be sikerekben bővelkedő pályáját, még a táblázat második felében találjuk.

(A játszma megjelent Grünfeld Ernő elemzésében a Magyar Sakkvilág 1930. évi novemberi számának 253. oldalán.)