Harmadszorra rendezett erős nemzetközi tornát a Magyar Sakkszövetség TUNGSRAM néven az izzólámpákat és elektroncsöveket gyártó világcég támogatásával. Érkeztek versenyzők Budapestre Kelet- és Nyugat-Európából, sőt Oscar Castro kolumbiai nemzetközi mester Dél-Amerikát is képviselte. Nem volt meglepő a végeredmény: a legfőképp szocialista országok versenyzőiből álló mezőny élén két szovjet nagymester, Bronstejn és Gipslis végzett. Bronstejn klasszisát a magyar fővárosban azzal is bizonyította, hogy a tizenhat ellenféllel szemben veretlen maradt. Annál örvendetesebb, hogy a holtversenyes második helyre Sax Gyula „futott be”. A verseny színfoltja Nona Gaprindasvili világbajnoknő játéka lehetett volna, ám ő betegség miatt öt forduló után visszalépni kényszerült.

Sax Gyula egyébként Ribli Zoltánnal holtversenyben az 1-2. helyen végzett az évi végén megrendezett XXXIII. Magyar sakkbajnokság döntőjében, és miután később a bajnoki címet eldöntő párosmérkőzésre nem került sor, mindketten aranyérmesek lettek. Portisch Ferenc nemzetközi mester számos nagymestert maga mögé utasítva nyerte a bronzérmet.

1977-ben nemzetközi mesteri címet kapott Hazai László és Rajna György, magyar mesterit Grószpéter Attila (1960-) és Zsinka László (1953-2013).

(A játszma Haág Ervin elemzésében a Magyar Sakkélet 1977. év novemberi számában jelent meg.)