Adorján András, Csom István, Ribli Zoltán:  ők hárman kerültek 1973-ban nemzetközi nagymesterként a FIDE aranykönyvébe. Ribli, Csom, Adorján: ugyanők találhatók más sorrendben a táblázat élén a XXIX. Magyar sakkbajnokság döntője befejeztével.

A Népsport villámértékelést közölt a győztesektől:
„Ribli Zoltán: – Az utolsó pillanatban sikerült a hármasba kerülnöm. A pénteki függőmben egy lépés kellett volna ahhoz, hogy mattot kapjak …
Adorján András: – Nyolc döntetlent csináltam egymás után. Ezt ilyen nagyszabású viadalon nem engedhetem meg magamnak.
Csom István: – Kevés időm volt készülni. Játékommal nem, eredményemmel viszont elégedett vagyok. Egyszer sem vesztettem!”

Mivel mindhárman egyforma pontszámot értek el (Adorján és Csom veretlenül), ezért rájátszásban kellett eldönteni, ki is lesz a végső győztes. A „döntő döntőjét” a következő év szeptemberében játszották le a holtversenyes társak. Mindegyikőjük két partit váltott a riválisával, miután ismertté vált a bajnok személye. A négy játszmából Ribli Zoltán, a legfiatalabb (23) gyűjtötte a legtöbb pontot, s így az ő nyakába került a bajnoki aranyérem, míg Adorjáné lett az ezüst- és Csomé a bronzérem.

1973-ben magyar mesteri címet kapott Döry Jenő (1951-), Horváth Gyula (1951-2020), Örtel Endre (1948-), Viktor Pankratov (1930-?), Sziklai Szabolcs (1951-), Tokaji-Nagy György (1928-2011).

(A játszma Bárczay László elemzésében a Magyar Sakkélet 1974. év januári számában jelent meg.)