Moszkvában az orosz Szergej Karjakin elsőségével fejeződött be a világbajnok-jelölti verseny, a világbajnoki címért novemberben New Yorkban megmérkőzhet a norvég Magnus Carlsennel. A nyolc résztvevős, kétfordulós viadal utolsó fordulójában Karjakin világossal legyőzte az amerikai Fabiano Caruanát, egypontos előnnyel lett tornagyőztes. Döntetlennel ért az orosz Peter Szvidler és Viswanathan Anand játszmája, az indiai exvilágbajnok, a torna doyenje Caruanával holtversenyben második lett. Megosztozott a ponton az amerikai Hikaru Nakamura és az örmény Levon Aronjan. A holland Anish Giri tizennegyedik partiját is elremizte, Azvidler, Giri, Aronjan és Nakamura ötven százalékot ért el. A bolgár exvilágbajnok Veszelin Topalov két és félpontos hátránnyal végzett az utolsó helyen. A viadalon a lejátszott 56 partiból mindössze 16 végződött döntéssel. Veretlenségét megőrizte a remikirály Giri, nyeretlen maradt Giri és Topalov.

Óriási érdeklődés előzte meg és megkülönböztetett figyelem kísérte a világbajnok-jelölti verseny befejező játéknapját. Az utolsó forduló döntötte el, hogy nyolc év, a bonni Anand-Kramnyik döntő után ismét orosz sakkozó mérkőzhet-e meg a világbajnoki címért, vagy az 1996-os elisztai Karpov-Kamsky meccset követően ismét döntőt játszhat amerikai sakkozó. A kihívói jogot eldöntő partiban az orosz Szergej Karjakin vezette a világos bábukat. A rajtlistát vezető Fabiano Caruanával szemben negatív volt a mérlege, négyszer szenvedett vereséget és 18 döntetlen mellett csak egyszer tudta megadásra kényszeríteni.

Karjakinnak a reális esélyek alapján a döntetlen is elegendőnek látszott végső sikeréhez, de ehhez arra volt szüksége, hogy honfitársa, Peter Szvidler ne veszítsen Viswanathan Ananddal szemben. Caruanának aligha volt más lehetősége, hogy a stílusától kissé idegen szicíliai védelmet válassza, a Richter-Rauser változat került megjátszásra. Jól ismerjük a bonyodalmakat, sötét királya középen reked, a hosszúra sáncolt világos király ellen próbál támadni. Karjakin a bonyodalmakban is jól tájékozódott, időelőnybe került. Caruana óriási időzavarban nagyot hibázott, Karjakin tetszetős áldozattal bombázta szét ellenfele állását. A győzelemmel egypontos előnnyel ért célba.
Világbajnoki kihívó lett, győztesként a 420 ezer eurós díjlapból 95 ezret kap.

Caruana a befejező játéknapon vesztette el veretlenségét. Sokáig emlékezni fog még a tegnapi Peter Szvidler ellen kihagyott óriási esélyre! Holtversenyben második helyen végzett Viswanathan Anand társaságában. A torna doyenje, az ötszörös világbajnok sikerrel vette fel a harcot az ifjú riválisokkal, az angol megnyitás okozta „vesztét”, emlékezetes marad Karjakin elleni pozíciós csúcsteljesítménye.

Négyen értek el ötven százalékot, mind a négyen más-más utat jártak be. Az örmény Levon Aronjan játszmáiban jóval több volt, Szvidler is sokat hibázott a kritikus pillanatokban. A mezőny legfiatalabb résztvevője, a 21 éves holland Anish Giri a tizennégy remijével sokaknak okozott csalódást. Az amerikai Hikaru Nakamura alighanem túlzott elvárásokkal érkezett Moszkvába, a hajrában már nyugodtabban sakkozott. A bolgár exvilágbajnok Veszelin Topalov eredménytelenségére nehéz magyarázatot találni, hősiesen viselte a megpróbáltatásokat.

Az utolsó forduló eredményei:

Peter Szvidler (orosz, 2757) – Viswanathan Anand (indiai, 2762) döntetlen (Angol megnyitás, 35)
Anish Giri (holland, 2793) – Veszelin Topalov (bolgár, 2780) döntetlen (Katalán megnyitás, 29)
Hikaru Nakamura (amerikai, 2790) – Levon Aronjan (örmény, 2786) döntetlen (Ragozin védelem, 33)
Szergej Karjakin (orosz, 2760) – Fabiano Caruana (amerikai, 2794) 1 – 0 (Szicíliai védelem, 42)

A világbajnok-jelölti verseny végeredménye:

1.Szergej Karjakin 8,5 pont
2-3. Fabiano Caruana és Viswanathan Anand 7,5 pont
4-7. Peter Szvidler, Levon Aronjan, Anish Giri és Hikaru Nakamura 7
8. Veszelin Topalov 4,5

A teljesítmények az Élő-pontszámok tükrében:
Szergej Karjakin + 19,2, Fabiano Caruana + 1,4, Visanathan Anand + 8,4, Peter Szvidler + 4,6, Levon Aronjan – 1,8, Anish Giri – 3,4, Hikaru Nakamura – 2,8, Veszelin Topalov – 25,6

Szergej Karjakin pályafutása

Az orosz sakkozás nagy reménysége, Szergej Karjakin 1990. január 12-én született. Az ukrán színekben 2004-ben olimpiai aranyérmes Karjakin 2009-ben folyamodott orosz állampolgársághoz, úgy érezte, hogy szakmailag sokkal több segítséget kaphat álmának megvalósításához, hogy sakkvilágbajnok legyen. Karjakin 11 éves korában a 14 évesek között lett korcsoportos Európa-bajnok, fél évvel később a FIDE kieséses rendszerű világbajnokságán Vaszilij Ivancsukkal vívott döntőjében Ruszlan Ponomarjov egyik szekundánsa volt, erős taktikai vénája miatt esett rá a választás, Ponomarjov 18 évesen világbajnoki címet szerzett, jóval esélyesebbnek tartott honfitársát legyőzte.

Karjakin rövidesen a Guinness Rekordok Könyvébe került be, 12 évesen és 7 hónaposan máig is minden idők legfiatalabb nagymestere lett. 2004-ben már játszott a FIDE kieséses rendszerű világbajnokságán, az orosz Mihail Kobalija az első fordulóban legyőzte őt. Meghívást kapott a dortmundi szuperversenyre, emlékezetes csatát vívott többek között a világbajnok Vlagyimir Kramnyikkal, aki csodával határos módon, feladványszerű motívum segítségével mentette állását remire az ifjú titánnal szemben.

14 évesen az ukrán válogatottal olimpiai bajnok

Karjakin versenyről-versenyre fejlődött, és a calviai sakkolimpián bemutatkozhatott az ukrán válogatottban, 7 partijából 6,5 ponttal járult hozzá a szenzációs elsőséghez, az ukránok megszakították a szovjet-orosz együttesek 1980 óta tartó nyerőszériáját – 1978-ban Portisch Lajos vezetésével válogatottunk győzött. Wijk aan Zee-ben megnyerte a nagymesterversenyt, majd a varsói Eb-ről kvalifikálta magát a Világkupára, de az első körben a rájátszásban alulmaradt Balogh Csabával szemben.

A 2006-os évet Wijk aan Zee-ben kezdte, + 1-gyel végzett a 19-es kategóriájú szuperversenyen. A torinói sakkolimpián nem rajta múlott a jobb szereplés, 11 játszmából 8,5 pontot gyűjtött, a címvédésre nem volt esélyük. Amszterdamban az ifjú reménységek csapatát erősítette Magnus Carlsennel együtt, a „veteránok” együttesét nagyon elverték (28-22), Karjakinnak 2679, Carlsennek 2675 volt ekkor az Élő-pontja.

A 2007-es Világkupán kedvező sorsolással az elődöntőig menetelt, Alekszej Shirovval szemben „vérzett el”. A 2008. január 1-től érvényes világranglistán volt először tagja a + 2700-as klubnak, 2732-vel a 13. a rangsorban, Magnus 1 ponttal előzte meg.

Wijk aan Zee-ben tornagyőztes

A 2009-es évet parádés tornagyőzelemmel kezdte, Wijk aan Zee-ben Aronjant fél ponttal megelőzve írta be magát a győztesek sorába. Életében két nagy változás következik be. Megnősült és megkapta az orosz állampolgárságot. Úgy érezte, hogy sokkal nagyobb támogatást biztosíthatnak számára, képesnek érezte magát, hogy felvegye a versenyt az erős konkurenciával. Elsősorban Garri Kaszparov egykori szekundánsa, Jurij Dohojan szakmai segítségére számíthatott. A Grand Slam-döntőn ötven százalékot ért el. A Világkupán ismét elődöntős, a későbbi győztes Borisz Gelfanddal már nem bírt. Címvédőként a Corus versenyen először játszott orosz színekben, + 1-gyel végzett. A csapat-világbajnokságon azonban még nem játszhatott az orosz válogatottban. Szép sikerként megnyerte az ACP rapid Világkupáját, győztesként ünnepelhették a Karpov versenyen.

A sakkolimpián sikerrel debütált orosz színekben, 10-ből 8 pontot szerzett, taktikai okokból nyolc partiját is világossal játszotta, de így sem sikerült megakadályozni az ukrán bravúrt, Ivancsukék másodszor lettek aranyérmesek. A Tal emlékversenyen Aronjannal és Mamedgyarovval osztotta az első helyet. A szuperbajnokságon holtverseny után ezüstérmes. A szép sikereknek köszönhetően a 2011. január 1-től a világranglistán 2776 Élő-ponttal az ötödik helyre lépett előre.

A világkupán 2011-ben Polgár Judittól szenvedett vereséget

A báznai szuperversenyen Magnus Carlsennel holtversenyben végzett az élen. A szuperbajnokságon bronzérmes. A Világkupán a harmadik fordulóban Polgár Judittól szenvedett vereséget. Javított a Karpov versenyen, Etienne Bacrot társaságában végzett az élen. Az Eb-n az orosz válogatott ismét nem került dobogóra, 7-ből 4,5 pont Karjakin eredménye. A Tal emlékversenyen a harmadik helyezettnek járó trófeát vehette át.

A Tata Steel Chess 2012 szuperversenyen tőle szokatlan módon négy partit is vesztett, az ötvenszázalékos eredménnyel aligha lehetett elégedett. Magnus Carlsent megelőzve rapid világbajnoki címet szerzett, a villámversenyen bronzérmes. Dortmundban Fabiano Caruana vehette át a győztesnek járó trófeát, Karjakin többször volt a tornán világos, mint olasz riválisa. A szuperbajnokságon a hatos holtversenyt eldöntő rájátszást ezüstérmesként zárta. Az isztambuli sakkolimpián veretlen maradt, 10-ből 7 pont, az örmények harmadszor is aranyérmesek, az oroszoknak csak az ezüstérem jutott. A Grand Slam-döntőn erőtlenül sakkozott, negyedik lett Carlsen, Caruana és Aronjan mögött. Taskentben holtversenyes elsőként kezdte a 2012/13-as GP sorozatot. Pekingben megnyerte a SportAccord Szellemi Világjátékok villámversenyét.

Stavangerben Carlsent megelőzve tornagyőztes

2013-ban Stavangerben, Norvégia első szuperversenyén addigi pályafutása legnagyobb sikerének örülhetett. Négyes nyerősorozattal rajtolt, a megingást is túlélve ért elsőként a célba. A 2012-es dortmundi szuperversenyen aratott holtversenyes elsősége után tíz hónapot kellett várnia az újabb sikerre, közben Élő-pontokat és a világranglistán helyezéseket is vesztett. A Világkupán a legjobb 16 között Dmitrij Andrejkintől a rájátszásban kikapott. Vlagyimir Kramnyik elsőségének köszönhetően azonban Élő-pontjaival mégis világbajnokjelölt lett! A szuperbajnokságon csak ötvenszázalékos. A csapat-világbajnokságon kalandos utat bejárva aranyérmes az orosz válogatott, Karjakin 8-ból 5,5 pontot szerzett.

A világbajnok-jelölti versenyen második, Stavangerben ismét első

A világbajnok-jelölti verseny előtt utolsó versenyét Wijk aan Zee-ben játszotta. A másfél pontos előnnyel első Levon Aronjan mögött Anish Girivel osztotta a második helyet.
Hanti-Manszijszkban gyengén játszott az első félidőben,– 2-vel állt, a második körben a hét játszmából 5 pontot szerzett, egypontos hátránnyal lett második az indiai exvilágbajnok Viswanathan Anand mögött

Stavangerben ismét első, veretlenségét nem tudta megőrizni, de négy győzelemmel ellensúlyozta Levon Aronjan elleni vesztését, Carlsent fél ponttal előzte meg. A tromsői sakkolimpián taktikai okokból a negyedik táblára jelölték, az orosz válogatott csak negyedik lett, Karjakin 10-ből 7 pontot gyűjtött. A 2014/15-ös Grand Prix-sorozat első versenyén, Bakuban ötös holtversenyben harmadik, a második tornán Taskentben négyes holtversenyben negyedik

Legközelebb Zürichben látjuk versenyezni, nyeretlenül holtversenyben negyedik. A csapat-világbajnokságon a válogatottal csak negyedik. Nagy csalódásként éli meg, hogy Vlagyimir Kramnyik lemondása után nem ő, hanem a francia Maxime Vachier-Lagrave játszhat a Grand Chess Tour három tornáján. A GP utolsó versenyén Hanti-Manszijszkban csak holtversenyben hatodik, összesítésben hetedik lett. A szuperbajnokságon javuló formát mutatva ezüstérmes.

A Világkupán a 11. helyre rangsorolva jutott a döntőbe. Négy meccsét is rájátszásban nyerte meg. A fináléban drámai csatában nyert Peter Szvidler ellen, mind a tíz parti döntéssel végződött, Karjakin „szerencsésebb” kézzel sakkozott.

Szergej Karjakin a Világkupa győztese:

Szergej Karjakin – Ermes Espinoza Veloz (kubai, 2495) 2 – 0

Alekszander Oniscsuk (amerikai, 2662) – Szergej Karjakin 2 – 4 (1 – 0, 0 – 1, döntetlen, döntetlen, 0 – 1, 0 – 1)

Szergej Karjakin – Yu Yangyi (kínai, 2721) 1,5 – 0,5 (1 – 0, döntetlen)

Dmitrij Andrejkin (orosz, 2720) – Szergej Karjakin 1,5 – 2,5 (döntetlen, döntetlen, 0 – 1, döntetlen)

Sahriyar Mamedgyarov (azeri, 2736) – Szergej Karjakin 2 – 4 (döntetlen, döntetlen, döntetlen, döntetlen, 0 – 1, 0 – 1)

Pavel Eljanov (ukrán, 2717) – Szergej Karjakin 2,5 – 3,5 (döntetlen, döntetlen, 1 – 0, 0 – 1, 0 – 1, döntetlen)

Peter Szvidler (orosz, 2727) – Szergej Karjakin 4 – 6 (1 – 0, 1 – 0, 0 – 1, 0 -1, 0 – 1, 1 – 0, 1 – 0, 0 – 1, 0 – 1, 0 – 1)

A világbajnok-jelölti verseny előtti főpróbája Wijk aan Zee-ben felemásra sikeredett, egy győzelemmel, két vereséggel és tíz döntetlennel csak a kilencedik lett, három ponttal ért el kevesebbet, mint a tornagyőztes norvég világbajnok Magnus Carlsen. A moszkvai torna előtti sajtótájékoztatón Karjakin nagyon sikeresnek ítélte meg felkészülését, optimistán várta a rajtot.

Az orosz nagymester igazolta a vele szemben támasztott elvárásokat, elsősorban saját reményeit. A vártnál jóval több döntetlent hozó viadalon a másodiktól a 11. fordulóig hol egyedül, hol holtversenyben állt az élen. Riválisaihoz hasonlóan voltak megingásai, a hajrá végül a javára dőlt el. A regnáló világbajnok Magnus Carlsen a torna előtt Fabiano Caruanát, Szergej Karjakint és Levon Aronjant nevezte meg a legnagyobb esélyesnek, következő kihívójának. Szergej Karjakin Stavangerben 2013-ban és 2014-ben is megtréfálta a hazai pályán játszó világelsőt tornagyőzelmével. A kihívói jog óriási inspirációt jelenthet számára, érdeklődéssel várhatjuk novemberi New York-i csatájukat. 2008 óta először küzdhet meg orosz sakkozó a világbajnoki címért!

Verőci Zsuzsa