Folytatódik az 1931-ben kezdődött és 1937-ig tartó időszak, amely minden évében a Magyar Sakkszövetség megrendezi a Nemzeti mesterversenyét. Néhányan ismét a soknemzetiségű és már jó évtizede felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia területéről kerülnek a mezőnybe, Erich Eliskases és Hans Müller Ausztriából, Erdélyi István Temesvárról, dr. Balogh János Csíkszeredáról. Esteban Canal, a múlt évi második helyezett még Budapesten tartózkodik és ezúttal el is viszi a pálmát. A legjobb magyar, Réthy Pál (1905-1962) fél ponttal marad el a perui mestertől, Lilienthal Andor a lesz harmadik helyezett, akárcsak a két év előtti tornán.
A Nemzeti mesterversennyel egy időben lezajlott mesterképző főtornát Boros Sándor nyeri és mesteri oklevelet szerez. Tizenhat éves kamasz a harmadik helyezett, akinek nevét nemsokára megtanulja a sakkvilág: Szabó Lászlónak hívják.