Véget ért a csehországi Pardubicében megrendezett Ifjúsági Csapat Európa-bajnokság, ahol négy magyar csapat ült asztalhoz az U12-es és U18-as fiú, valamint leánykategóriákban. A zárófordulók kedvezőtlenül alakultak, így az idei csapathelyezések elmaradtak mind a várakozásoktól, mind a tavalyi eredményektől.

Néhány éve stratégiai célként tűztük ki, hogy az U10-es és U12-es korosztályra a korábbinál nagyobb figyelmet és több erőforrást fordítunk mind a tömegsakk, mind az élsakk területén. Ennek a koncepciónak része, hogy minden évben csapatot indítunk az U12-es korosztályban, és ehhez hosszú távú szakmai programot építünk. Ezzel párhuzamosan az U18-as csapatok szerepeltetését is kiemelten fontosnak tartjuk, hiszen ez teremti meg a fejlődési út folytonosságát. A kisebbek számára óriási motiváció, hogy ugyanazon a rendezvényen versenyezhetnek a legerősebb magyar utánpótlás-játékosokkal, akiket néhány év múlva már ők maguk is követhetnek.

Az U12-es leánycsapat a 9. helyen végzett, ami az előzetes, 8. kiemelés és a mezőny erőssége tükrében reális eredménynek tekinthető. Az U12-es korosztályban több olyan tehetséges játékosunk is van, a lányok és a fiúk között egyaránt, akiknek a fejlődését kiemelt figyelemmel követjük, mert úgy látjuk, hogy belátható időn belül a magyar utánpótlás meghatározó játékosaivá válhatnak, és nemzetközi szinten is komoly eredményekre lehetnek képesek.

Az U12-es fiúknál a 12. helyezés nem tükrözi teljesen a csapatban rejlő lehetőségeket, ennél több volt a versenyben. Az egyéni eredmények tekintetében Ilkó-Tóth Andrást kiemelném, aki két évvel ezelőtt, még tízévesen, az U12-es csapat utolsó tábláján szerepelt, és már akkor is a csapat legeredményesebb játékosa volt. Idén már az első táblán játszott, ahol 7 pontból 6 ponttal lett a csapat legjobb pontszerzője. Büszkék lehetünk a fejlődésére!

Az U18-as leánycsapat a 14. helyen végzett. Biró Beáta folytatta az idei évben mutatott kiváló fejlődési ívét, és ezen a versenyen is tovább gyarapította Élő-pontszámát. Ha így folytatja, akkor hamarosan a felnőtt válogatott keretének is tagjai között köszönthetjük. Az elért helyezés véleményem szerint nem tükrözte a csapat valós játéktudását, ennél jobb eredményre is képes volt. A két táblán zajló leány csapatversenyek lebonyolítása több szempontból is eltér a fiúk négytáblás mérkőzéseitől, ami sajátos stratégiai döntéseket igényel a csapatvezetők részéről is. A torna értékes tapasztalatokkal szolgált, amelyeket elemezni fogunk, és igyekszünk levonni belőlük a szükséges szakmai tanulságokat.

Az U18-as fiúcsapatnál tavaly óriási szakmai bravúrt értünk el az ezüstérem megszerzésével. Már akkor is hangsúlyoztam, hogy rendkívül kiegyenlített a mezőny: az első tíz csapat között sokszor apró különbségek, az aktuális forma és néhány kritikus pillanat dönt a végső helyezésekről. Tudtam, hogy ez így van, de őszintén bevallom, arra nem gondoltam, hogy egyszer mi is a mezőny másik végén találhatjuk magunkat. Sajnos idén ez történt, csapatunk a 12. helyen végzett. A hatodik fordulóban nem sikerült megnyernünk egy kulcsfontosságú mérkőzést, a zárófordulóban pedig egy papíron gyengébb ellenféltől szenvedtünk súlyos vereséget. Ez különösen fájó volt, hiszen a torna során több alkalommal is megmutattuk, hogy ennél jóval több van a csapatban. Az egyéni teljesítmények közül kiemelném két legeredményesebb játékosunkat. Mátyássy Lázár és Földes Márton az utóbbi időszakban komoly munkát fektettek a fejlődésükbe, ami a versenyen is visszaköszönt. Érezhetően jobban sakkoztak, mint fél évvel ezelőtt.

Az U18-as fiúcsapat szemmel láthatóan rosszabbul teljesített az utolsó fordulóban, mint a torna korábbi szakaszában. Hasonló történt tavaly is, amikor a végső fordulóban Törökországtól szenvedtünk vereséget. A saját részemről elmondhatom, hogy játékosként mindig különleges motivációt jelentettek számomra azok az utolsó fordulók, amikor nagy tét forgott kockán. Ezekben a szituációkban úgy éreztem, rosszul már semmiképp sem alakulhat, hiszen annak a lehetőségét, hogy világbajnoki éremért vagy a nyílt magyar bajnokság első helyéért játszhatok, már senki sem veheti el tőlem. Már maga a lehetőség is dicsőség volt, rengeteg energiát nyertem abból, hogy az én kezemben a sorsom. A mostani verseny egyik legfontosabb tanulságának azt tartom, hogy az utolsó fordulók okozta extra nyomás kezelésén még dolgoznunk kell. Úgy gondolom, hogy ezek a kiélezett helyzetek sokszor inkább nyomasztják a játékosainkat, mintsem plusz energiát adnának nekik. Ennek a tudatos fejlesztésére a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt kell fordítanunk csapatvezetői és edzői oldalról is.

A játékosoknak, a szülőknek, a felkészítő edzőknek és a csapatvezetőknek ezúton is köszönöm a verseny során végzett munkájukat és hozzáállásukat. Az idei Európa-bajnokság számos tanulsággal szolgált, amelyeket mindannyian hasznosítani tudunk a jövőben.

Gonda László, ifjúsági szövetségi kapitány