A FIDE másodszor rendezte meg a Fogyatékkal Élők Sakkolimpiáját, ezúttal Kazahsztán fővárosában, Asztanában. 4+1 fős csapatokat lehetett nevezni, a játék 4 táblán folyt és egy hölgyversenyző szerepeltetése minden meccsen kötelező volt. 34 csapat 6 fordulóban mérte össze az erejét.

Az első meccs rögtön érdekes lett, nem elsősorban szakmai szempontból. Az ellenfelünknél játszott két vak játékos, ők a saját táblájukon megtették a lépést, a közvetítős táblán pedig a kijelölt helyi segítők húztak a látássérültek helyett. Eddig rendben is lenne, csak épp a mi meccsünkre kirendelt helyi erők könnyen lehet, hogy életükben először láttak sakktáblát. Már az rossz jel volt, hogy a meccs előtt a DGT táblára filctollal felrajzolták a betűket és a számokat. Ebből Paál-Szűcs Attila táblájánál lett probléma, ahol a két táblán különböző állás volt, mivel a helyi srác Bb5 helyett Bb7-et lépett, legalább a vonalat eltalálta. A gond az volt, hogy így a következő lépésben a bangladesi játékos leütötte az f5 gyalogot, amit a Kazah fiú is megtett, b7 bástyával. Ezután szó szót követett, a végére sikerült a bírót és a főbírót is helyes irányba terelnem, még az ellenfél játékosa is megértette mi történt, csak az ellenfél kapitánya nem volt hajlandó elfogadni a döntést, hogy a Bb5 utáni állásból folytatódik a parti. Vele is váltottam pár mondatot. Mindenesetre a közeljövőben nem számítok bangladesi versenymeghívásra. Attila nyert és a mérkőzést is hoztuk 3-1-re.

A második körben az erős lengyel kvartett ellen nem volt sok esélyünk, még ha a 3.5-0.5 túlzott különbség is. A következő körben Venezuela ellen nem volt gondunk, 3.5-0.5-re nyertük a meccset.

A vízválasztó a következő két összecsapás lett. A 4.-ben a FIDE2 álnéven induló orosz második gárda ellen egy teljesen nyert állás elvesztése után csak 2-2 lett az eredmény, az 5.-ben pedig ugyanígy egy teljesen nyert pozíciót buktunk el, így kikaptunk Üzbegisztán csapatától 2.5-1.5-re. Az utolsó forduló 3.5-0.5-es sikere Észak-Macedónia ellen csak szépségtapasznak volt jó.

A 11.hely kis csalódás, előzetesen az első tízbe vártuk a magyar alakulatot.

Váradi Viktor lett a csapat legjobb pontszerzője, az első táblások között a második helyet szerezte meg. A versenyre jól felkészült, végig elszántan harcolt.

László János a másodikon stabilan játszott.

Máté Balázs 50%-os eredménye elfogadható, de ha kicsit nagyobb önbizalommal játszana, ez jobb lett volna.

Paál-Szűcs Attila játszmái egy hullámvasutazáshoz hasonlítottak, a másodikban a verseny egyik legjobb partiját játszotta, a negyedikben viszont nagy esélyt hagyott kihasználatlanul.  2.5 pontot szerzett 4 játszmából, ami nem rossz teljesítmény.

Farkas Virág nagy harcokat vívott az utolsó táblán, ha jobban osztaná be a gondolkodási idejét, a 2.5 pontnál többet is szerezhetett volna.