Balázs, nem ezt beszéltük meg… Annyi matt várt még Rád!
Szombat délelőtt kaptam a hírt, hogy Szuhai Balázs elment. Tudtam – tudtuk –, hogy nagy harcát most nem a sakktáblánál vívja, hanem a gyilkos kórral. Mégis reménykedtünk, mert mindig is nagy küzdő volt.
A 90-es évek végén ismertem meg, még ifi sakkozóként, amikor az ország egyik legerősebb versenyét, a Peugeot Kupát rendezte a szekszárdi Gemenc Szállóban. Az első díj egy Peugeot kismotor volt! Nemcsak az ország legerősebb nagymesterei érkeztek, hanem külföldről is sokan. Később Szekszárd Kupa Open lett belőle, de még akkor is rengeteg támogatót megmozgatva tudott igen nívós tornákat rendezni. Aztán életre kelt a Twickel Kupa rapid versenysorozat, amely több mint 30 versenyt élt meg.
Volt megyei sakkszövetségi elnök, majd a Szekszárdi Városi Sakkszövetség elnöke is. Lényegében mindegy volt a tisztség – csak sakk legyen!
Játékosként először a Szekszárdi Rendőr Sakkegyletben voltunk csapattársak. Azokban az időkben igazán harcos sakkot játszott. Ahogy én erősödtem, kialakult köztünk egyfajta presztízsküzdelem: kié legyen az első tábla… Rendőr SE – de jó kis csapat volt! Igazi összetartó, baráti társulat.
NB-s csapatait felsorolni sem könnyű: TÁÉV, KSZE Szekszárd, ha jól emlékszem Tamási is, majd a Decs 1990 SE – ahol ismét csapattársak lettünk. Az első decsi szezonjában nemcsak tartotta az éltáblát, hanem komoly pluszt is hozott rajta.
Sosem fogom elfelejteni, mennyire szeretett snellezni. Mi, akik ismertük, tudtuk: még hosszú partiban is volt „snell taktikája”. Rosszabb állásban „leengedte” az idejét, hogy az ellenfelét ezzel megzavarja – és így sokszor fordította meg a küzdelmet.
A harcos stílus idővel békülékenyebbé vált. Tudtuk, hogy Balázs akár kétszer is képes volt remit ajánlani egy partiban – de aki nem fogadta el, annak jajj… mert onnantól nem volt kegyelem.
Több mint 40 éven keresztül szervezett versenyeket, majd 2023 körül azt mondta: elég, befejezi. Felhívott, hogy üljünk le egy kávéra. Elmondta, hogy versenyszervezőként „nyugdíjba vonul”, és szeretné, ha én venném át a helyét. Megtisztelő és nagyon megható volt. Bár nem vágytam erre a feladatra, természetesen igent mondtam. Ezután több közös versenyt szerveztünk – mert a háttérből mindig segített a rutinjával, gondolataival.
Az utolsó közös szervezésünk a medinai Nosztalgia Kupa – Rittmann László Emlékére volt 2025-ben. A verseny végén a régi sakkozók még összeültek Medinán egy pörköltre – Balázs is ott volt.
- október 29-én játszotta az utolsó NB-s partiját Komló ellen. Utána jött a műtét és a remélt felépülés időszaka. Sokszor beszéltünk róla, hogy visszavárjuk a decsi csapatba: ott a helye, kell még, hogy mattokat adjon. Mindig mondta: „Igen, jönni fogok…”
Nehéz lesz a decsi csapat és a sakk Balázs nélkül.
És most, a végén hadd szóljak közvetlenül Hozzád.
Balázs, köszönök mindent: a játszmákat, a vitákat, a nevetéseket és a sakk iránti feltétlen szeretetet! Most letetted a figurákat, de a játszmáid itt maradnak velünk!
Nyugodj békében!
(Gál Péter)