Egy nehéz, de mégis szép életű, szeretett barátunktól búcsúzunk. 
Kisteleken született, 7 gyermekes családban nőtt fel, 6. gyerekként. 1960-ban került a család Szentendrére. A tanulás, a munka, a sakk végigkísérte az életét. Az általános iskolát végig kitűnően végezte, de az ügyvéd édesapa miatt (ami akkor rossz származást jelentett) a középiskola helyett építőgépész szakmunkás ipari tanuló lett (1960-62), majd technikus. 1963-ban továbbképzéssel az  általános építőgépész végzettséget is megkapta. Néhány év fizikai munka után, 1968-ban jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karára, ahol 1973-ban építőgépész mérnöki diplomát szerzett. Páratlan tudásvágyát jelzi, hogy egyetemi évei alatt, 1971-ben építőipari gépkezelő bizonyítványt szerzett, majd mérnöki tudását fejlesztette tovább, 1978-ban gépjavító szakmérnöki diplomát kapott. Munkahelyén 1990 után osztrák exportmunkákat is vállaltak, ezért 1992-re olyan szintre fejlesztette német tudását, hogy állami nyelvvizsgát tudott letenni. 1993-ban munkavédelmi technikusi oklevelet is szerzett. Nem az okleveleket gyűjtötte, hanem a munkaterületének kivételesen alapos, mindenoldalú tudója, ismerője akart lenni. 1978-ban a Kiváló Újító bronz fokozatát kapta meg a minisztériumától. 44 év munkaviszonya volt nyugdíjazásakor, de még nyugdíjasként is dolgozott. 2025. november 13-án hunyt el, hosszú betegeskedés után, Budapesten, a II. kerületi Irgalmasrendi Kórházban.
1971-ben nősült meg, Budakalászon éltek. Onnan járt a Soroksári útra dolgozni, ami nem kis időt vett el tőle.
És ezekhez jött a sakk: versenyzőként, a csapat összetartójaként, mindenben segítőjeként. Az 1963/64-es idényben került Szentendréről a Könnyűipari Minisztérium csapatához, 1981-től a VBKM lett az egyesülete, 1986-ban pedig a FÖLDGÉP. 1988-tól a Tabán-ban játszott, amely aztán a Tabán-Kárpáti, 2002-től a Kárpáti SK néven szerepelt. Versenyzői pályafutása 2007-ben a Kárpáti Equitas csapatában folytatódott. Nem ő kereste a cseréket, hanem általában a csapat többségével együtt ment új egyesülethez, mert az addigi (átszervezés vagy pénzhiány miatt) megszűnt. Mesterjelölti címig jutott. Egyéni versenyen alig játszott, de az egyesületeiben eredményeivel (volt csapata legjobb és második legjobb pontszerzője is), még inkább kivételes emberi értékeivel mindig legfontosabb tagjai közé tartozott. A Budapesti Csapatbajnokságban szerepelt a csapataival.
Akik ismerhették, azok becsülték és szerették. Segítőkészsége, megbízhatósága, sokoldalú tudása értékes baráttá tette.
Bottlik Iván