Letölthető változat itt

1. Mi kell ahhoz, hogy valaki sakkozó legyen?

– Ismerkedjen meg a sakkal időben;
– A sakk ne kikapcsolódás legyen, hanem versenysport;
– Legyen meg a megfelelő szülői és szakmai háttér (rendszeres foglalkozások ésversenyzés lehetősége);
– Sikerélmény: már kezdőként is emelkedjen ki a többiek közül, legyen pozitív megerősítése az elvégzett munkának;
– A sakk tanulható, teljesen átlagos képességűekből is lehet mesterjátékos.
– Akarjon az lenni! Aki nem akar versenysakkozó lenni, abból nem is lesz.

2. Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres sakkozó legyen?

– Motiváció:
– ambíció, akaraterő, elhivatottság, kitartás;
– Lehetőség:
– jó közeg: stabil szülői háttér, szakmailag és pedagógiailag felkészült, pozitív kisugárzású edző, egyesület, menedzser;
– pénzügyi lehetőség: szülő, egyesület, magánszponzor;
– Készség:
– ösztönös tehetség és sakkérzék;
– jó mentális, kognitív és pszichikai képességek.

3. Sakkhoz szükséges alapképességek:

– jó idegállapot, stabil, nehezen kibillenthető pszichikum;
– öntudat, önbizalom;
– jó memória;
– ötletesség, váratlan helyzetekben való döntési képesség, gyors reagálási képesség;
– a fejleszthető képességek mindegyikének bizonyos mértékű megléte;
– sakktehetség.

4. Sakkjáték által fejleszthető képességek:

– logika;
– koncentráció;
– kudarctűrés/sikertűrés;
– önfegyelem, alázat;
– tanulási képesség;
– kreativitás;
– döntési képesség;
– az időbeosztás képessége;
– jó értelemben vett agresszivitás (és annak kontrollja).

5. Mi az a sakktehetség? Ki számít annak?

– A tehetség nehezen meghatározható fogalom. Több elemből áll:
– Fanatikus, fáradhatatlan, szorgalmas és nagy munkabírású;
– Nem a sablon alapján gondolkodik, önálló ötletei vannak;
– Gyorsabban megért mindent, mint a többiek; jó az áttekintőképessége, felfogóképessége;
– Önállóan is képes rájönni olyan dolgokra, amiket nem tanítottak neki;
– Képes belátni a tévedését, javítani hibáit;
– Az objektivitásra törekszik: mindig az állás érdekli, a legerősebb folytatást keresi.

6. Kiválasztás módja:

– Először: a gyerek (esetleg szülő) oldaláról: A gyerek jelentkezik, hogy járna szívesen sakk-szakkörre;
– Mert részt vesz bemutató foglalkozáson;
– Mert osztálytársa, szomszédja, rokona már jár;
– Mert látja tévében, interneten;
– Vagy mert otthon, családi körben tanul meg sakkozni, és szülő viszi őt szakkörre.
– Meg kell tudni őt tartani ott (szakkörvezető személyes karizmája);
– Utána a szakkörvezető részéről, aki a legjobb gyerekeket a szakkörről kiválasztja csoportos edzésre (próbaversenyek, háziversenyek, edzésversenyek kiválasztás alapjai!);
– Legvégén az edző részéről, aki a csoportos foglalkozásokon kiválasztja a legjobbakat, újra a gyerek részéről, hogy vállalja-e a versenysportot, és a szülő részéről, hogy meg tudják-e ennek feltételeit teremteni.

7. Mit kell tudjon nyújtani az egyesület?

– Rendszeres foglalkozás (minden nap edzéslehetőség):
– Jó világítású, fűtésű, szellőzésű, hozzáférhető terem;
– Tárgyi feltételek biztosítása:
– Demonstrációs tábla, készletek, órák, vásznak, számítógép interneteléréssel, nyomtató;
– Anyagi feltételek biztosítása:
– A tehetségek versenyeztetéséhez és magánedzéséhez való anyagi hozzájárulás;
– Személyi feltételek biztosítása:
– Gyerekszerető edzők (minden korosztálynak), csapatvezetők, pozitív kisugárzással;
– Csapatfeltételek biztosítása:
– A gyerek mindig tudjon olyan csapatba leülni, ahol olyan táblát kap, ahol tud fejlődni;
– Kialakuljon az „oda tartozás” érzése: csapatbajnoki tablók, versenynaptár, fényképek.

8. Hogyan kell egy szakkört tartani?

– Alapmattok megtanítása;
– Alapvégjátékok megtanítása;
– Taktikai alapmotívumok: számolási készség fejlesztése, kényszerítő lépések megtalálása;
– Megnyitási alapelvek megtanítása;
– Létszám: 14-15 fő körül;
– Idő fele szabad játék legyen.

9. Hogyan kell egy csoportedzést megtartani?

– Steinitz 10 pozíciós alapelvének megtanítása;
– Megnyitások olyan szintű tanítása, hogy a megnyitás lényegét értse a gyerek, és tudja, mire kell benne rájátszani (de nem konkrét lépések memorizálása); mindenképpen olyan szintű típuspartik alapján, ahol kijönnek a lehetséges hibák;
– A támadás alapelvei, támadó nyit, védő zár, támadó túlsúly szükséges, hogyan alakul ki a kombinációs helyzet, tempó tisztelete, kényszerítő lépéssorozat megtalálása;
– Mindig figyelni kell a sakkadás, ütés, támadás, (közbe)iktatásra („süti”-elv);
– Különböző gyalogszerkezetekben más középjáték alakul ki: zárt, nyitott, rögzített, dinamikus gyalogállások ismerete (más a játék sebessége, mások a jellemző sakkelvek);
– Végjáték-tudás mélyítése, 100 alapvégjátékig való eljutás;
– Tematikus oktatás, valami köré épülő előadások;
– Számítógépes tudás átadása, adatbázisok, elemző programok használatának megtanítása, internetes oldalak megismertetése, elektronikus levelezés megtanítása;
– Fontos a(z esetlegesen irányított) játék vagy a háziverseny edzés végén.

10. Hogyan kell személyre szabott edzést megtartani?

– Magánedzőnek akkor van csak értelme, ha valaki komoly-profi módon veszi a sakkot.
– Az edző feladata konkrét edzésterv készítése: melyik héten hány órában a sakk melyik eleme legyen; edzésnapló vezetése; a kitűzött feladatok legyenek reálisak, elvégezhetőek;
– Adott információ feldolgozásához kb. három hónap kell; úgy kell készülni is;
– Egyénre szabott megnyitási változatok tanítása (lépésről lépésre tudás is már); konrkétan melyik megnyitás melyik változata legyen típuspartik száma egy megnyitásra 15-20 körül legyen előbb;
– Erősségek erősítése, hiányosságok kiküszöbölése: amiben valaki gyenge, magánedzéseken kell kipótolni, kiküszöbölni; amiben a gyerek a legrosszabb, azt kell a legtöbbet gyakorolni.
– Lehetséges ellenfelekre való megnyitási felkészülés; partijaik elemzése;
– Elemzéskor a konkrét lépések elemzésén túl egy általános szemponti is: hogyan nyert az egyik játékos, miért vesztett a másik?

11. Mennyit kell tanulnia és versenyeznie egy gyereknek?

– Az arány legyen kb. 1:1 (tanulással töltött órák száma:versenyzéssel töltött órák száma):

12. A komoly-profi sakkozó menedzselése

– Meg kell tanítani tanulni; az önálló munkára, és arra, hogy önállóan is tudja kezelni a számítógépes adatbázisokat és elemzőmodulokat;
– A cél világos meghatározása: korosztályos eredmény, értékszámnyerés-elvárás eddigi eredmények extrapolásával;
– Konkrét terv készítése: egy évre előre versenyek nevei, összegszerűen a részvételi díj;
– Versenyezzen mindig kicsit felfelé;
– Viszont alkalmanként versenyezzen lefele is, mivel gyengébb ellenfelek ellen azt kell begyakorolni, hogy hogyan kell a magasabb tudásszintet érvényesíteni.
– Egy rosszul sikerült (túl erős) verseny után egy gyengébb versenyen induljon;
– Annak világos meghatározása, hogy egy verseny gyakorló verseny, felkészítő verseny vagy főverseny; más elvárások megfogalmazása különböző versenytípusokra.
– Kb. 2200 értékszámig nem gond versenyt találni; 2200-2400-as szint között a legnehezebb jó versenyeket találni.

13. A komoly-profi sakkozó pszichikai felkészítése

– Minél kezdőbb, alacsonyabb szinten van a gyerek, annál fontosabb az amerikai típusú dícséret: az erősségek kiemelése, hangsúlyozása. Ahogy megy előre felkészülésben, egyre inkább a „szendvics-módszert” kell alkalmazni: előbb dícséret, kritika, majd megint dícséret. Amikor már magas szinten van, a poroszos hibák kijavítása, a tökéletes játékra való törekvés kell előtérbe kerüljön.
– A partikban nem nyerésre kell jászani, hanem jól! Gyengébb ellenfél ellen az úgyis győzelmet hoz. Erősebb ellenfél ellen a tudatos és kockázat nélküli kockázatvállalás jó játékkal párosulva akár remire, akár győzelemre jó lesz!
– Meg kell tanítani arra, hogy önállóan legyen képes elviselni a parti során hullámzó érzelmi állapotokat (ne mutassa ki érzelmeit) és a parti végén a sikert ill. kudarcot;
– Jutalmazás-büntetés csak együtt lehetséges, büntetés nélküli jutalmazás vagy jutalmazás nélküli büntetés tilos! A lehetséges büntetésnek jó pl. 1 km futás;
– Az edzőnek nagyon nagy türelemmel kell lennie a gyerek felé, de fontosak az elvárások és azok számonkérése;
– Egy versenyen mindig csak a következő parti a fontos, már véget ért partit elemezni tilos! Bármi volt az előző parti eredménye, azt el kell felejteni, csak a következőre szabad koncentrálni; ha a gyerek kikapott, az edző hallgasson, az ő felelőssége is.

14. A komoly-profi sakkozó fizikai felkészítése

– Időben való felkelés;
– Reggeli átmozgató torna;
– Helyes étkezés;
– A sakk melletti legjobb sportok: futás, úszás, biciklizés; jó sportok még a küzdősportok (pl. judo, birkózás); kevésbé jók a változó ritmusú csapatsportok (pl. foci, vizilabda, kosárlabda); kimondottan rosszak a technikai sportok; az nem jó, ha magas az oxigénfelvételi igény, mert akkor nem tud megmaradni parti mellett, főleg egy nagy létszámú versenyen, ahol fogyasztják a többiek is az oxigént; de az jó, ha alacsony pulzusszáma van;

15. Hogyan kell egy versenyre felkészülni?

– Versenystatisztikák és értékszám alapján meg kell határozni az elérendő eredményt;
– Lehetséges ellenfeleket meg kell nézni, partijaikat meg kell keresni;
– Nagyon fontos a nyitásválasztás: érdemes legalább 2-2 varit készenlétben tartani, mindkét színnel egy kockázatos, agresszív és kockázatkerülő, biztonságra törekvő varit; körversenyen a nem-vesztésre kell törekedni, nyílt versenyen a győzelemre;
– Ha előre ismertek az ellenfelek, ők is készülnek ránk, tehát érdemes a saját varijainktól eltérni (másik változatot vagy másik nyitást játszani);
– Gyakorló vagy felkészítő versenyen szabad kockáztatni és kísérletezni új varikkal;
– A versenyen: a sakk idegsport, semmi másra nem szabad koncentrálni, pl. szállásügyekre, étkezési ügyekre, egyéb dolgokra, semminek nem szabad felidegesítenie, ingerelnie a játékost! Nagyon fontos a megfelelő sok alvás is;
– Ha egy megnyitásból valaki egymás után kétszer kikap, azonnal váltani kell!
– Fontos verseny esetén a verseny játéktempójával megegyező felkészítő versenyre érdemes elmenni, de semmiképpen sem rapid vagy villámversenyre!

16. Amivel még kiegészíthető ez az összeállítás:

Melyik képességet milyen sorrendben és melyik életkorban érdemes fejleszteni.