Lékó Péter: Nehéz favoritként nyerni

Dortmundban szombaton kezdődik a 42. Sparkassen Chess-Meeting szuperverseny, amelyen olimpiai válogatottunk éltáblása, Lékó Péter is játszik. Felkészüléséről, az augusztus 1-jén kezdődő sakkolimpiáról, az esélyekről, a szekundánsi szerepkörről Szegeden beszélgettem első számú nagymesterünkkel. Természetesen nem hagyhattuk ki a brazíliai vb eseményeit, hiszen Péter közismerten nagyon szereti a focit.

Miért voltak a negyeddöntők meccsei jóval rosszabbak, mint a csoportmérkőzéseken látott találkozók?

A kieséses rendszer mindig trükkös. Senki nem mer igazán nagy kockázatot vállalni, a kontrákat próbálják kivédeni, várva, hogy elől majd csak rúg valaki gólt. Mind a németek, mind az argentinok talált góllal jutottak előnyhöz, utána csak ezt őrizgették. Az ellenfelek pedig nem voltak annyira jók, hogy nyomás alá tudják helyezni a vezető együttest. Talán, ha fordítva alakul, és az ellenfél szerzett volna gólt, sokkal jobb mérkőzéseket láthattunk volna. Az argentinok, a németek alighanem képesek lettek volna a fordításra, de nekünk, sima nézőknek ez nem derült ki. A 16 között sokkal jobb meccseket láthattunk. Az egyik legélvezetesebb mérkőzés számomra a belga-amerikai volt, a találkozó hosszabbítása fenomenális élményt nyújtott. A mexikóiakat és a chileieket is nagyon sajnáltam, mert mindketten drámai csatában estek ki. Bármelyikük megérdemelte volna a továbbjutást.

A sportban rendkívüli módon kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Gondoljunk csak a kieséses rendszerű világbajnokságok, a Világkupák történéseire, egálnál a továbbjutást eldöntő rapid-és villámpartikra, a pillanatnyi mentális állapot, egy pici szerencse dönthet.

Népszerű sportágakban feltétlenül. A foci és a sakk nagyon hasonlít egymásra, véleményem szerint itt a papíron gyengébbnek is jó esélye van, akár egy kis momentum dönthet. Az utóbbi időben fokozottan figyelem a kézilabdát, ott a gyengébbnek jóval kevesebb az esélye, ugyanis folyamatosan gólt kell dobni, és védekezni is egyszerre. Ezt a tempót csak közel azonos játékerőt képviselő csapatok bírják, bár akkor meg garantálható a dráma! Fociban egy jól szervezett csapat okozhat problémát. Erre jó példa Costa Rica, épphogy bejutott a vb-re, itt a nagyon jól szervezett védelmüknek köszönhetően mennyi problémát okoztak a nagy nemzetek ellen is. Kérdés, hogy ez a kieséses szisztéma mennyire igazságos, bár most a négy közé a legnagyobb foci nagyhatalmak jutottak, még a harmadik helyért is óriási csata lesz. Ezzel mi nézők, csak jól járunk!

IMG_5617

A dortmundi szuperversenyre történő felkészülés közben is volt időd nézni a meccseket, vagy csak az edzések befejezése után a felvételeken láttad? De akkor már tudtad az eredményt, nincs már akkora varázsa…

A csoportmérkőzéseknél egy nap három meccs is volt, direktben hármat nem nézhettem, de igyekeztem úgy alakítani a programomat, hogy meglegyen a napi edzési penzum, ugyanakkor ne menjen a sportolás rovására sem. Általában este 6 és 8 óra között bicikliztem, ezt a mérkőzést felvételről néztem, aztán jött már a következő meccs, vacsorát is be kellett iktatni. Elég stresszes volt ez a felkészülési időszak, én mindig későn fekszek le, az éjféli találkozók is érdekesek voltak, azokat élőben néztem.

IMG_6379

Közel egy évig nem játszottál egyéni versenyen, tavaly júliusban a pekingi GP után még a dortmundi viadalon szerepeltél.

Peking után alig jutottam levegőhöz, következett Dortmund és egyből a Világkupa, majd a Klubcsapatok Európa-kupája. Ezekre a tornákra nem tudtam igazán rákészülni, hiszen ekkor Vishy Ananddal már a világbajnoki döntőre való felkészülés legintenzívebb fázisában voltunk. Az ott elemzett változatokat nem játszhattam meg.

Mennyit akarsz, mennyit tudsz elárulni a vb-döntőre való felkészülésről, a módszerekről, a közös munkáról, ami nem sérti a megállapodásokat. Mindenkit érdekel, hogy a stáb hogyan dolgozott együtt, külön-külön, a játszmákra mennyit készült Vishy?

Ezekről csak nagy általánosságokban beszélhetek. Az én konkrét szerepemről annyit, hogy a Világkupa után azonnal az edzőtáborba utaztam, másfél hónapot készültünk együtt, napi 12 órát dolgoztunk. Az Európa-kupa egyfajta „nyaralás” volt, két nappal később már utaztunk is Csennajba. A döntő után nagyon fáradtnak éreztem magam, bár az utolsó energia tartalékokat mozgósítva Pekingben a Szellemi Világjátékok rapid versenyét holtversenyben megnyertem, na ezzel aztán el is készültem végleg az erőmmel! Ezért az év első felében nem is akartam igazán versenyezni, bár jó lett volna a sok közös elemzésből valamit megjátszani. Hozzá kell tennem, hogy nekem megvan a saját repertoárom, ezért szekundálás után is ritka kivételtől eltekintve elsősorban saját változataimat játszom meg. Az én esetemben nem volt semmiféle megállapodás, hogy mit játszhatok meg. Magam is már vívtam világbajnoki döntőt, nekem is voltak segítőim, jól tudom, hogy én mit vártam el tőlük, nem lehet határidőt húzni, hogy meddig nem játszhatod meg az elemzést. Nagyon fontos a kölcsönös bizalom. Másképpen nem is működhet a dolog.

Milyen „főnök” volt Vishy? Hogy viszonyult a stábhoz? A szörnyűséges ötödik partit hogyan dolgoztátok fel együtt? Hogy tudtátok oldani a feszültséget? A vereség után másnap is játszma volt.

Ezeket inkább tőle kellene megkérdezned… Nagyon bosszantó vereség volt, nyitásban sötéttel nem volt problémája. Csennajban is kidolgozott program szerint dolgoztunk. Amikor elkezdődött a párharc, akkor hajnal 5 óra előtt soha nem tudtunk lefeküdni, persze Vishy időben ment aludni, éppen ezért viszont korán is kelt! Reggel először átbeszéltük az éjszakai elemzéseinket,aztán folytattuk a munkát. Egyedül a partik alatt lett volna lehetőség egy kis pihenésre, de érthetően érdekelt a nyitás, gyűlik a feszültség, közben ebéd, kéne aludni is, de a játszma is egyre jobban érdekel, legfeljebb egy-másfél óra jut kis lazításra. Vishy pontosan tudta, hogy miként remi a bástyavégjáték, de elnézte ezt a hetedik sori elvágást, ha máshova lép a király, akkor döntetlen lett volna a parti. Ez nagyon bosszantó volt, mert sok időt szánt a felkészülésnél a végjátékokra is. A világklasszisok között én Gelfandot tartom a legnagyobb professzornak, aki a végjátékok igazi specialistája, de éppen Anand elleni döntőjének rapid rájátszásakor a totál megnyert állásban lépte a Bh7-et, ami kulcslépés hasonló pozíciókban, pont abban az állásban viszont az egyetlen lépés volt ami elremizte az állást! Élete egyik legfontosabb pillanatában, dráma a javából, de sajnos mindenkivel előfordulhat ilyesmi. A növekvő feszültség, sok energiát elvesz a sakkozóktól az intenzív készülés, rengeteg információt kell feldolgozni, ketyeg az óra, nincs függő, állandó a döntési kényszer, a stresszhelyzet pedig csak fokozódik, ilyenkor a világ legjobbjai is hibázhatnak.

Sokáig kétséges volt, hogy Vishy Anand címének elvesztése után játszik-e a világbajnok-jelölti versenyen, de Hanti-Manszijszkban megmutatta a sakkvilágnak, hogy őt még korai leírni, tökéletes profizmussal nyerte meg a viadalt. Mi volt a különbség a hazai pályán, érezhetően nagy teher alatt játszó világbajnok és címe elvesztése után oly remekül sakkozó Anand között?

Én úgy gondolom, olyan nincs, hogy jó és rossz forma, pillanatnyi nüánszok döntenek. Anand esetében, ha a világbajnoki döntő első partijaiban kihasználta volna esélyeit, ha Magnus Carlsen fokozottan érezte volna, hogy a nyitásokban nem tud mit kezdeni vele – gondolok az első és a harmadik partira -, akkor egy teljesen más párosmérkőzést láttunk volna. Kár volt olyan korán remire adni az első játszmát, a harmadikban jelentős előnyt engedett ki, Magnus láthatón megnyugodott, holott a meccs nagyon szoros lehetett volna. Az ötödik parti elvesztésével fokozott stresszhelyzet alakult ki. Sokat készültünk a berlinire, de merőben más a helyzet, ha a meccsen hátrányban vagy. Jöttek a kételyek, hogy miért készültünk fokozottan 1.e4-re, mikor váltsunk d4-re, végül csak a kilencedikben jött minden mindegy alapon. Anand nagyon profin igyekezett távol tartani magát mindentől, a hazai pálya előny, vagy hátrány-e? A megnyitó ünnepségen 15 ezren felállva ünnepelték Vishyt, amire sakkban még nem volt példa. Ez lehet óriási motiváció, de fokozott terhet, felelősséget is jelenthet. Amikor Vishy első világos partijában e4-gyel nyitott, mindenki tapsolt, örült: ez kell, az agresszív, bátor bajnok. Amikor a kilencedikben d4-gyel kezdett, akkor is felcsattant a taps, itt a remény, az utolsó reménysugár. Mindenki érezte, hogy Magnus már annyira magabiztos volt, hogy az egyetlen megoldás, ha Vishy a középjátékban bemattolja őt. Kijött a reményteljes állás, mi is nagyon örültünk, adott volt a lehetőség. Egy ilyen pozíciót más eredmény mellett Anand simán megnyert volna, de Carlsen kétpontos vezetésének birtokában szenzációsan védekezett. A fokozott feszültség Anandot tette idegessé.

A végeredményt látva túlzottan is egyszerűnek tűnhet a párharc, a hatodik és a kilencedik játszma közötti időszakban alakult egyértelműen minden Magnus kívánsága szerint. Jól jött volna egy pihenőnap az ötödik parti elvesztése után, peches volt az is, hogy éppen a hatodik után volt a színcsere.

_MG_4511
Anand nagyon nehéz döntést hozott meg, amikor elindult a világbajnok-jelölti versenyen, hazai pályán elszenvedett 6,5-3,5-ös vereség lélektanilag is megrendítette Vishyt. A zürichi gyengébb eredmény levette a válláról a feszültséget, lenyugodott, egyértelműen célja lett, hogy megmutassa a világnak, hogy tud ő sakkozni! Kellő önbizalommal ülhet a visszavágón sakkasztalhoz, olyan mérkőzést láthatunk majd, ahol egy mentálisan is jól felkészült Anand küzd meg Carlsennel. Azt se felejtsük el, hogy az utóbbi években Anand játéka egy kicsit hitehagyott volt, gyengébb eredmények egész sorát érte el, önbizalma is tovatűnt. A világbajnok-jelölti torna megnyerése óriási lökést adhat számára.

2008-ban Kramnyik szekundása voltál a vb-döntőn Anand ellen, most az indiai sakkozónak segítettél. Melyik volt a nehezebb feladat?

Mondhatnám, hogy rosszkor voltam rossz helyen. Anand hat éve nagyon megérdemelte a klasszikus világbajnoki címet, számomra persze rémálom volt a meccs. Nagyon érett Carlsennek a világbajnoki cím, hiszen több, mint négy éve vezeti a világranglistát, szinte az összes nagy versenyt megnyerte, érdekes, hogy mindkét hazai tornán azonban Karjakin megelőzte őt, s ez korántsem véletlen. Nagyobb az elvárás, kevéssé tudod függetleníteni magad a környezetedtől.

A New in Chess Magazin legfrissebb számában van egy összeállítás Carlsen vesztéseiről, amióta vezeti a ranglistát. Meglepően sok a húsz vereség, tízszer világossal, tízszer sötéttel kapott ki. Caruana háromszor, Kramnyik kétszer is legyőzte, legtragikusabb Giri elleni 22 lépéses vesztése volt.

Giri ellen azóta sem tudott partit nyerni, a holland pedig óriási önbizalommal játszik ellene, nagyon érdekesek ezek a lelki tényezők.

_MG_6834400

A másik véglet Hikaru Nakamura, az amerikai nagymester már tíz vereségnél tart, holott nem oly régen nyilatkozta, hogy csak ő veszélyeztetheti Carlsen elsőségét.

Ezt még talán 0:8-nál nyilatkozta. Carlsen sincs könnyű helyzetben, ezt jól mutatta a samkiri Gasimov emlékversenyen elszenvedett kettős veresége. Mindenki már azt számolgatta, hogy mikor éri el a 2900-as Élő-pontot. Ilyen erős konkurencia mellett nehéz dolga van, tőle mindenki már csak a győzelmet várja. A kettős vereséget követően két partit is sötéttel kellett játszania, mi lett volna, ha Mamedgyarov és Nakamura nem ugrik neki, csak leremizi a partit, ötven százalékon tartják őt… Túl agresszívek voltak, Nakamura ismét nagyon jól állt, egyenesen elképesztő, hogy Magnus miként tud megfordítani hátrányos állásokat. Ezek a nagyon fájdalmas vereségek, ha stratégiailag túljátszanak, akkor könnyebb a vesztést elviselni. Nakamura nagyon tud kavarni, játékereje megvan, óriási küzdő, de nem a klasszikus sakktudásával van a világ legjobbjai között. Különleges a stílusa, de ezzel a játékfelfogással nem lehet a legjobb, hiányzik az a klasszikus tudás, ami Magnusnál fokozottan megvan. Önmagában a zsenialitás kevés.

Lassan a hajrájához érkezik az olimpiai felkészülés. A sakkolimpia honlapján https://chess24.com/en/olympiad2014 már közölték a nevezett férficsapatok erősorrendjét, válogatottunk a negyedik a rangsorban az orosz, az ukrán és a francia együttesek mögött.

Az Élő-átlagoknak én nem tulajdonítók jelentőséget.

Lékó Péter az éltáblán

A sakk-és sportrajongók azt látják, hogy veled az éltáblán az első hat között a válogatottunk. Nagyon szeretnék az együttest dobogón látni, érmet is várnak.

Mi is nagyon bízunk egy jó szereplésben, de azért érdemes a realitások talaján maradni. Számoljuk csak össze azt a hat csapatot. Oroszok, ukránok, franciák, kínaiak, a háromszoros olimpiai bajnok örmények, mi, de számoljuk az amerikai, azeri, angol, izraeli, indiai és holland együttest, s még sokan mások, akik egy-egy meccsen hihetetlenül kellemetlen ellenfelek tudnak lenni, mint például a Nisipeanuval erősített németek. Minden olimpia előtt elmondom, hogy egyre erősebb, kiegyensúlyozottabb a mezőny, nagy csatákra kell számítani.

Érzem a csapatunkban az erőt, mindenképpen az első hatban szeretnénk végezni, ezzel az eredménnyel alighanem kvalifikálnánk magunkat a csapat-világbajnokságra, a körmérkőzéses lebonyolítást igazságosabbnak tartom, nekünk jobban fekszik. Ismerjük a svájci rendszer buktatóit, döntő jelentőségű lehet az utolsó forduló párosítása is. Éppen ezért nekünk csak az adott mérkőzéseinkre szabad koncentrálnunk! A 2012-es isztambuli sakkolimpia előtti helyzettel a jelenlegi állapotot összehasonlítva, szerintem jobban felkészültek, jobban játékban vagyunk. Almási Zoli éppen az én dortmundi versenyemmel egy időben az ACP viadalon játszik. Júniusban Zolival és Csabival is edzettem, csapaton belül is voltak közös edzések, ezek jót tesznek a csapat egységének, a hangulatnak. Jobban tudjuk majd egymást segíteni.

Áprilisban az orosz csapat-bajnokságon a Malahit együttesében játszottál, abszolút favoritként nyertetek is. Hogy néz ki egy ilyen profi csapat belülről? Csapatértekezlet? Közös készülés? Taktika kidolgozása?

Nagy élmény volt ebben a világklasszisokkal tűzdelt együttesben játszani. Pályafutásom során első alkalommal szerepeltem olyan csapatban, amelyik első számú favorit volt. Az orosz válogatott hiába vezeti a rajtlistát az olimpiákon, 2002 óta nem tudott aranyérmet szerezni, favoritként nem könnyű nyerni. Előttem Karjakin és Griscsuk játszott, mögöttem Shirov, Malahov, Bologan, a kérdés, hogy az idei Európa-bajnok Motiljev mikor kerül be a csapatba. A taktika adott volt, mindenki minden partiját teljes erőbedobással játssza. Csapatértekezlet volt, kapitányunk Raskovszkij volt, aki éppen az utolsó aranyérmes orosz válogatottat is irányította. Közös készülés nem volt, de Karjakinnal és Motiljevel nagyon jó a viszonyunk és a közös séták alatt sokat konzultáltunk.

SONY DSC

Mit vársz magadtól Dortmundban, milyen eredménnyel lennél elégedett?

Nem akarok az eredménnyel különösebben foglalkozni, természetesen szeretnék jó partikat játszani, de elsősorban az olimpia van a fejemben. A verseny után legyen kellő önbizalmam, hogy az olimpián teljes erőbedobással tudjak játszani. Az éltáblán kőkemény dolgom lesz, ha jól megy a csapatnak, akkor a top tízből kapom majd az ellenfeleket. Az idei dortmundi szuperverseny az olimpia közelsége miatt csak nyolc fős.

Emlékeztetlek, hogy 2008-ban megnyerted a nyolc résztvevős versenyt…

Kellemes emlék, de azért most speciális a helyzet. Idén még csak hét partit játszottam. Az orosz csapatbajnokság nagyon jól sikerült, de fogalmam sincs pontosan mennyi idő kell ahhoz, hogy ismét maximálisan játékba lendüljek a világ legjobbjai ellen. A versenynaptáramban az olimpiát helyeztem az első helyre, a dortmundi szupertornát pedig jó felvezető versenynek szánom. A hét parti pontosan ideálisnak tűnik, hogy jól ráhangolódjak a játékra. Az olimpián nagyon bízom a jó szereplésben, kell egy kis szerencse is, de azt meg kell szolgálni. Jó lenne kis hátszél a párosításnál. Bízom abban, hogy megfelelőek lesznek a körülmények. Tromsø természeti fekvése csodálatos. Remélem jól meg tudjuk majd szervezni a kikapcsolódást, mert nagyon fontos a verseny végén a frissesség. Július végén nálunk 30 fok körüli a hőmérséklet, ott viszont 15 foknál aligha lesz több nappal, késő este inkább közelít a nulla fokhoz.

Nagyon örülök annak, hogy a jelentős minisztériumi támogatásnak köszönhetően beruháztam egy komoly számítógépbe, laboratóriumi körülmények között készülhetek. Ez szervergépet jelent, ilyen gépet én otthon nem tudnék tárolni, Szegeden a Ritek Zrt. ajánlotta fel a hostingos lehetőséget, be is üzemelték, működik a rendszer. Jó kezekben van, felügyelik. Velem a notebook van, a szervergépen elemeznek a programok. Óriási előrelépés ez, megtapasztaltam, hogy a riválisok milyen lehetőségekkel élhettek már korábban is. Lelkileg most ez nekem sokat jelent. Nagyon zavart, hogy nemcsak nagyobb stábbal dolgoznak, de az informatikai hátterük is sokkal jobb volt. Dortmundban már tesztelni fogom, bár tudom, hogy ennek a gyümölcse később érik be. Egy picit sajnálom, hogy nem jutottam korábban hozzá a géphez, már nincs idő arra, hogy korábbi elemzéseimet átnézzem vele.

r09-01

Arra azért vigyázni kell, hogy ne veszítsem el a realitás érzékemet, a táblán nekem kell jókat húzni. A gép segítségével remélhetően lerövidül a felkészülési időszak. Hiába a programok ugyanazok, a sakkozók sokszor másként ítélik meg az egyes állásokat, kinek a stílusának felel meg a szituáció. Ez a nehéz a szekundálási feladatban is, hogy melyik folytatást javasold, ami neked tetszik, amelyik elnyerheti Anand tetszését, ami kellemetlen az ellenfélnek. Sokkal jobb érzés a játékos szerepköre. Ananddal való közös munka, az ő sikere a vb-jelölti versenyen megerősítette bennem a hitet, az akaratot, hogy ott a helyem az első tízben, semmivel nem vagyok jobb, vagy rosszabb, mint ők. Vissza kell kapaszkodnom, ismét szeretnék minél több meghívást kapni a legnagyobb tornákra, ehhez persze javítanom kell az Élő-pontjaimon!

Verőci Zsuzsa