Szegeden augusztus 14-én kezdődik meg Lékó Péter és a kínai Li Chao hatjátszmás páros mérkőzése. Az önkormányzat és a Magyar Sakkszövetség közös rendezvénye első számú nagymesterünk felkészülését szolgálja a Bakuban szeptember 10-én kezdődő Világkupára. A szervezéssel, a rendezéssel kapcsolatos feladatokról tartott megbeszélés után Lékó Pétert a kínai sakkozás sikereiről, a Világkupáról, versenyprogramjáról kérdeztem.

– Miben látod a kínai sakkozás sikereinek titkát?

– Nagyon jó a szervezettség, a tehetség, a szorgalom és az alázat is adott. Ez a három tényező elengedhetetlen a sikerhez. Amit én korábban problémának láttam, és korábban ezért nem lehetett igazi nagy világklasszis sakkozójuk, hogy nem volt meg az a szakmai stáb, amely igazán hatásosan segíthette volna a nagy tehetség kibontakozását, hogy akár a világ legjobbja is lehessen. A sok jó játékos most sokat edz együtt, napi tíz órákat is készülnek együtt, az egyre jobb számítógépes programok segítségével kompenzálják azt, hogy nincs igazi világklasszis edzőjük. A közös munka mellett a sakkozókat szisztematikusan versenyeztetik. Jó példa erre a 16 éves Wei Yi, akiről sokan csak most hallottak először, de én Motiljevtől tudom, hogy már a tizenegy éves fiú is nagy kihívást jelentett számára, s csak nagy küzdelemben tudta a győzelmet megszerezni. Szinte nincs nap, amikor ne látnánk kínai sakkozót versenyezni a világ bármely pontján, ez rengeteg költséggel jár, de az anyagi háttér adott, az eredmény pedig látszik. Amikor Wang Yue és Wang Hao betört az élvonalba, akkor mögöttük még nem állt ez a nagyon egységes fiatal gárda, ők ketten kiemelkedtek, most a fiatalok egymást segítve is tudnak kiemelkedő eredményeket elérni.

– Először női sakkozóik voltak fokozottan eredményesek, majd felzárkóztak a férfiak is. Érdekes, hogy 30 éves koruk körül már szinte veteránnak tekintik a versenyzőket, és fokozottan számítanak rájuk szekundánsként, edzőként.

– Amikor Ye Jiangchuan befejezte játékosi pályafutását, akkor a szövetségben sportszakmai igazgató lett. Ő tartja kezében a regionális kiválasztást is, ahogy én tudom, nagy rostán mennek át a tehetségnek tartottak, mire bekerülhetnek a legjobbak a pekingi Sakkakadémiára, ahol már csak a sakkra összpontosítanak a gyerekek. Nagyon jól megtervezték a programot.

– A bakui Világkupán várhatunk egy nagy kínai áttörést, vagy a fokozott elvárás esetleg olyan terhet rak rájuk, amivel például női sakkozóik az idei világbajnokságon Szocsiban nem tudta megbirkózni?

– Sok kínai résztvevő lesz, de a Világkupa annyira kiszámíthatatlan, hogy sokkal inkább értékes, hogy a tavalyi sakkolimpiát és az idei csapat-világbajnokságot ilyen egységes válogatottal, egymásért ragyogóan küzdő játékosokkal megnyerték. Egy kieséses rendszerű lebonyolítású viadalon sokkal kevésbé számíthatóak ki a fejlemények. Ne feledjük, hogy egyénileg még nincsenek a legjobbak között, most Ding Liren betört az első tízbe, Wang Yue után ő a második kínai játékos, akinek ez sikerült. Még nagyon hosszú út áll előttük, hogy esetleg kínai sakkozó a világbajnoki címig eljuthasson.

– Erről álmodnak? Egyéni világbajnoki címről a férfiaknál is?

– Én úgy olvastam, hogy lépcsőzetesen akartak, akarnak előrejutni. Először a női világbajnoki cím, a női sakkozók aranyérmei a csapatversenyeken, a férfi válogatottak minél nagyobb sikerei, majd az egyéni világbajnoki cím. A nőknél könnyebb volt a kitűzött célok elérése, a férfiaknál óriási a konkurencia. Két világversenyen is diadalmaskodtak, de nagy kérdés, hogy a jövőben hasonló sikereket el tudnak-e érni, hiszen már rajtuk is óriási lesz a nyomás az elvárás miatt. Egyértelmű a véleményem, hogy az oroszok még mindig jobbak.

– Az orosz csapatok valamennyi világversenyen vezették a rajtlistát, válogathattak jobbnál jobb sakkozók közül.

– Ez így igaz, de a kínaiaknál fantasztikus a csapatszellem, együtt készülnek a sikerek elérésére, ez eredményességük egyik kulcsa. Az oroszoknál túl sok a nagyon jó játékos, a legjobbjaik kicsit korosabbak is lettek. Nehéz a kapitánynak döntenie, hogy ki miért kerüljön be a csapatba, s erre már nagyon sok energiát elveszítenek. Akit végül beválogatnak, fokozott teher alatt játszik, mert jól tudja, hogy még sokan pályáznak a helyére.

Corus Chess 2010

– Nem véletlenül faggattalak a kínai sakkozásról, hiszen Szegeden nyolc nap múlva kezdődik a kínai Li Chao elleni hatjátszmás páros mérkőzésed, amely elsősorban a Világkupára történő felkészülésedet szolgálja. Ismerjük Li Chao pályafutását, eredményeit, stílusát is feltérképezted. A korábbi Világkupákon nem igazán volt szerencséd, a vártnál gyengébben szerepeltél. Az azeri fővárosban mit vársz magadtól? Korábban a görcsös akarás akadályozta eredményességedet, vagy a mentális felkészülés nem sikerült?

– A kieséses Világkupára konkrétan nem lehet készülni. Az eredményből lehet levonni a következtetéseket. Olyan kis apróságokon múlik, a szerencsének is fokozott szerepe van. Én nagyon örülök annak, hogy létrejött ez a mérkőzés, mert a legfontosabb, hogy megint játékba lendüljek. A Világkupán nem a nyitásokon múlik majd a siker. Különböző ellenfelekkel kell megküzdeni, és a viszonylag szerényebb Élő-pontszámú sakkozó is nagyon veszélyes, hiszen más arcukat mutatják abban a két partiban, amelyre személy szerint készülhettek, mintha egy versenyen kerülnél össze velük. Az első egy-két forduló nagyon veszélyes. Az eddigi szerepléseim alkalmából még nem derült ki, hogy a KO. szisztéma fekszik-e nekem, vagy sem, mert eddig még nem találkoztam hozzám hasonló erősségű ellenféllel. Játszottam két rapid Világkupán, ahol csak a legjobbak játszottak, mindkétszer az élen végeztem, de ott is olyan hullámvasutak voltak, hogy akár ellenkező előjelű eredmények is születhettek volna a partikban. Egy kieséses rendszerű Vk-t nem lehet végigjátszani jó formában. Egy páros mérkőzés, egy körmérkőzéses rendszerű verseny jóval reálisabb képet ad az igazi erőviszonyokról.

– Annyi tanulságot azért leszűrhettél, hogy nem kell félni a rapid rájátszástól, nem biztos, hogy el kell dönteni a továbbjutást abban a két partiban. Meg kell érezni, hogy nem kockáztatok tovább.

– Az eddigi tornákon ezeket a pillanatokat nem éreztem meg. Amikor rapidban estem ki, azon bosszankodtam, hogy miért nem nyertem meg a meccset már a két partiban, amikor nem jutottam el a rapidig, akkor azon, hogy miért nem hagytam a döntést a rapidra. A legfontosabb feladat megőrizni a higgadtságot, eddig ez nekem nem sikerült. Bízom benne, hogy ez most Bakuban másképp lesz. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy én 2001 és 2011 között nem játszottam a kieséses rendszerű vb-n, majd a Világkupán, így túl sok tapasztalatom sincs.

Számomra gond, hogy ritkán játszom 2600 Élő-pont körüli ellenfelekkel, nehezen érzem meg, hogy mire is képesek. Néha túlértékelem őket, egy ilyen Világkupán mindenki, de különösen a gyengébbek nagyon motiváltak, nincs vesztenivalójuk. Nagyon észnél kell lenni az elején pontosan a kényszerhelyzet miatt. Az erősebbek ellen sokszor könnyebb, ismered őket. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a 2600 Élő-pont körüli sakkozók nyáron sokat versenyeznek, céljuk, hogy minél jobban játékban legyenek, míg a magasabb célokat kitűző nagymesterek a felkészülésre helyezik a hangsúlyt, kevésbé vannak játékban, s ezért is születtek akkora meglepetések különösen a második fordulóban. A gyengébb sakkozók megnyitáselméleti felkészültsége a változatok terén mintegy tíz évvel ezelőtt észrevehetően hiányosabb volt, a számítógépes programok fejlődése az ő számukra nagy lehetőségeket kínált, hogy csökkentsék ezt a minőségi hátrányt. Nyitásban ma már nem lehet játszmát nyerni, még előnybe is nehéz kerülni, talán éppen a rapid rájátszásban jönne ki a játékerők közti különbség.

– Én is úgy érzem, hogy nem kell félni a rájátszástól azzal együtt, hogy kegyetlen a szisztéma, esetleg négy különböző időkontroll mellett kell megküzdened. Én versenyzőként ezt nem éltem át, de négy világbajnokság főbírójaként hihetetlen drámákat láttam már.

– Vannak olyan sakkozók, akik eleve a rájátszásra törekednek, rápihennek a feladatra, hogy eljussanak a snellig. Példaként említhetném az orosz Daniil Dubovot, aki a snellben bárkit megverhet. Láttam őt játszani Ponomarjovval, szinte nem is erőlködve győzte le, holott a klasszikus partiban biztosan az ukrán sakkozóra fogadnánk.

– Még nem végleges a rajtlista, a nevezettek a sorsolás elkészítése előtt akár vissza is léphetnek. A Világkupa első két helyezettje világbajnokjelölt lesz, ez a nagy tét a jelentős díjazás mellett.

– Carlsen és Anand biztosan nem játszik, de a többiek részvétele valószínűnek tűnik. Én biztos vagyok benne, hogy minden idők legerősebb Világkupája lesz.

– Hogyan alakul az őszi versenyprogramod, milyen tornák várnak rád?

– Október 9-től Berlinben játszom a rapid-és snell-világbajnokságon. Utána Szkopjéban a Klubcsapatok Európa-kupáján a Padova együttesében többek között Hikaru Nakamura, Szergej Karjakin, Maxime Vachier-Lagrave, Etienne Bacrot társaságában szerepelek majd. Egy olasznak mindig játszania kell, így a hatodik tábla lesz a gyenge pontunk. A SOCAR csapatában Veszelin Topalov, Fabiano Caruana, Anish Giri, Sahriyar Mamedgyarov, Tejmur Radzsabov, Wang Hao. Ne felejtkezzünk el a Novoszibirszkről Vlagyimir Kramnyikkal, Levon Aronjannal és Dmitrij Jakovenkóval az éltáblákon, és a többi orosz csapat. Az előzetes nevezések szerint a legerősebb mezőnyű viadal lesz. Novemberben Izlandon a csapat Európa-bajnokság, majd az idényt Moszkvában a tavaly is megrendezett csapatverseny zárja le.

– Azt kívánom, hogy jövő márciusban nagyon elfoglalt legyél…

– Már januárban és februárban is a felkészülés miatt. A világbajnok-jelölti versenynek még nincs házigazdája, annak a tornának a megrendezése nagy költséget jelent. Alighanem orosz, vagy azeri rendezés várható, vagy esetleg Aronjan miatt az örmények jelentkezése várható, s miként állnak hozzá a kínaiak…

– Az elkalandozás után térjünk vissza Li Chao elleni meccsedre.

– Nagyon szeretném, ha a páros mérkőzést fokozott érdeklődés kísérné. Az Ifjúsági Házban ingyen tekinthetők meg a küzdelmek. Az interneten is követhetőek lesznek a játszmák, Balogh Csaba lesz a mérkőzés kommentátora. A partik után együtt értékeljük majd a történéseket, ezáltal bepillantást nyerhetnek a sakkot szeretők, hogy mely állásban milyen gondolatok foglalkoztattak bennünket, milyen változatokat számoltunk. A nagy nemzetközi versenyeken már látott megoldást hazánkban először alkalmazzuk. Bízom a találkozó sikerében, és remélem, hogy a jövőben is lesznek hasonló rendezvények. Azt látom, hogy egyre több gyerek kezd el sakkozni, fokozódik az érdeklődés, a jövőben még több rendezvénnyel, versennyel lehetne tovább népszerűsíteni a sakkot. Nagy élményt jelent mindenkinek a személyes találkozás, élőben láthatja a legjobbakat. Jól emlékszem arra, hogy az 1987-es szabadkai zónaközi döntő mekkora lökést adott pályafutásomhoz, akkor kezdtem el sakkozni, testközelben találkozhattam a világsztárokkal. És megszületett az elhatározás, hogy én is ilyen tornán szeretnék játszani, ez óriási motivációt jelentett számomra!

Verőci Zsuzsa