A világ második legidősebb nagymestere, Benkő Pál 1928. július 15-én született a franciaországi Amiensben, majd a család négy évvel később tért vissza Magyarországra. A bátyjától már itt tanult meg sakkozni, s 1945-ben szerzett mesteri címet. Összesen tíz alkalommal játszott országos döntőben, s 1948-ban magyar bajnok, 1952-ben nemzetközi mester lett. 1956-ban a moszkvai sakkolimpián a bronzérmes válogatottunk tagja volt, majd egy évvel később az USA-ba emigrált. A nagymesteri címet 1958-ban kapta meg, világbajnokjelöltségéért, és ezt a következő ciklusban is kivívta. Kettős állampolgárként hat alkalommal játszott sakkolimpián az Egyesült Államok színeiben 1962-1972 között, 1966-ban ezüstérmes lett. Később csapatkapitányi tisztet töltött be az észak-amerikai országban, ahol nyolc alkalommal végzett a bajnokság első helyén egyedül vagy holtversenyben.

1982-ben a Budapesti Spartacus tagjaként BEK győztes lett, az 1994-es sakkolimpián pedig a magyar férfi válogatott szövetségi kapitányaként munkálkodott.

Hosszú pályafutása során maradandót alkotott a megnyitások terén (nevét viseli a Benkő-csel), valamint a tanulmány- és feladványszerzésben is. Közel öt évtizedig vezette a Chess Life Magazine végjáték-rovatát, ami alighanem világrekord.

Benkő Pálnak – az egyetlen élő sakkozónak, aki személyesen ismerte Maróczy Gézát – jó egészséget és további hosszú, alkotó éveket kívánunk!

Jakobetz László