Legutoljára a tavalyi korosztályos versenyek utáni kritikák özönében szerettem volna elmondani a véleményemet, de ez egy örökzöld téma, a történet sajnos nem változik sokat évek folyamán.

A gyerekek értékelése, az eredmények különböző összehasonlítása.

Véleményem szerint a gyerekek teljesítményét elsősorban önmagukhoz kell mérni. Ez alapján lehet egy eredményt jónak vagy rossznak megítélni. Csak ez nem egyszerű feladat. Alaposan ismerni kell hozzá a fiatal játékerejét, felkészülési lehetőségeit a versenyre, a verseny körülményeit, az ellenfelek tudását, majd ki kell elemezni hozzá a lejátszott játszmákat. Ehhez rengeteg idő kell, objektivitás, nem kevés sakktudás (a Houdini program ismerete nem jelent sakktudást), valamint az ifi sakk ismerete és némi helyszíni tapasztalat sem árt. Például egy 3. hely is lehet gyenge szakmai teljesítmény egy első helyen kiemelt, sok éve állandóan sakkozó, tehetséges, évi sok millióval és kiváló edzőkkel támogatott gyereknél, még egy féléve sakkozó, edző nélküli, a versenyt betegen végigjátszó fiataltól a 100. hely is lehet bravúros teljesítmény, játszhatott olyan játszmákat, amely alapján a szövetségnek kötelessége lenne őt kiemelten támogatnia. Egy laikustól nem lehet elvárás egy ilyen elemzés, de ha valaki edzőként, szakértőként vág bele akkor ott ezeket a szempontokat célszerű figyelembe venni. Egyéb esetben elég lenne örülni a jó helyezést elérőknek és biztatni a kevésbé sikeresen szereplőket.

A világ a pénz és az Élő körül forog. Mennyit buktunk, korrekt vagy nem korrekt.

Elég sokan, köztük Almási Zoltán, Berkes Ferenc, leírták már azt a lassan évtizedek óta ismert tényt, hogy a különböző sakk-kultúrákban élők Élőjének az összehasonlításának semmi értelme az égvilágon, de nagyon lassan jön át a köztudatba. A tényt nem ismerők, de némi sakktudással rendelkezők is rövid gondolkodás után kitalálhatják, hogy itt valami nincs rendben. Egy magyar, egy európai fiatal sok versennyel, munkával juthat el mondjuk 2200 Élő pontszámig, az Élője teljesen korrekt, és a szint tartásához simám le is győzi az összes hazai 1600 Élő pontszámú ellenfelét. Jön a a korosztályos VB és az ex-szovjet, indiai, kínai versenyző hasonlóan sok versennyel a háta mögött, ezért hasonlóan teljesen korrekt 1600 Élő pontszámmal. Majd következnek a játszmák és nagyon sok esetben 1600-as Élős játékosok győznek. Nyilvánvalóan ez csak úgy lehetséges, hogy ha 1600 náluk teljesen más szintet, erősséget jelent mint nálunk és ez ugye fordítva is igaz! Ebből az is következik, hogy a kivételektől eltekintve az európaiak és mi magyarok különösen, bárhogyan is szereplünk egy ifjúsági világversenyen minden valószínűséggel Élőt fogunk veszíteni. Ez alapján ítélni meg az eredményt egy nagyon elhibázott értékelés. Az Élők értékének a különbözőségének történeti, szemléletbeli okai vannak. Egy kellően kipihent matematikus gyorsan ki is számolhatná az „átváltási árfolyamot” hozzájuk. Minél kisebb az Élő annál inkább „helyi” és körülbelül 2600-2700 körül lesz teljesen nemzetközi a nemzetközi Élő.

Állami kitüntetés vagy lemondás.

Sokak kedvenc időtöltése, hogy a magyar résztvevők VB, EB helyezéseit összeadják, átlagot számolnak belőle és összehasonlítják a korábbi évek eredményeivel, majd megállapítják, hogy nemzeti tragédia felé haladunk, vagy soha nem látott felívelés közben vagyunk. Ez az átlagszám talán 15 és 60 között is szóródhat mostanság, néha hullámzik, néha meg egészen trendszerűen mozog. Az aprócska gond vele, hogy semmi köze a magyar ifjúsági sakkozás állapotához. Gyakorlatilag egyetlen dolog befolyásolja ezt a számot, a többi már csak ebből következik: hol rendezik a világbajnokságot. Ez eldönt mindent. A legjobban szerepelni egy az ex-Szovjetuniótól távoli, drágán megközelíthető, turisztikailag nem vonzó, biztonságilag bizonytalan városban, országban lehet. Legrosszabbul meg értelemszerűen az ellenkező helyen. Az előbbire jó példa egy ismeretlen dél-amerikai város az utóbbira pedig a Földközi-tenger vidéke, Horvátország. Batumi mondjuk a kettő között félúton található, a kaukázusi országokban kiválóan sakkoznak, de nehezen megközelíthető és annyira nem vonzó hely. Természetesen a világ legjobbja mindenhol a világ legjobbja, ha elindul a tornán. A lemondás onnan jutott eszembe, hogy anno ezt javasolta mindenkinek egy ismert sakkozó két szám összehasonlítása után. Az egyik VB Németországban volt, ahol csak az országos bajnokaink vettek részt, a következő a horvát tengerparton, ahol rengeteg magyar indult, többek között a magyar 50. helyezett is, valamint a testvére is, ha már elvitték őt is a szülők. A vonzó helyre ukrán buszok is érkeztek, kicsit képzettebb sakkozókkal. Ezt csak azért írom le, mert jövőre a horvátoknál lesz a EB Porecben és ha így folytatódnak a dolgok akkor már az orosz fapados járatok után az orosz buszok (egyéb járműveikről ne is beszéljünk) is könnyen megérkezhetnek. A VB rendezés jogát a görög Chalkidiki városa nyerte el. Ezek a városok garanciák arra, hogy jövőre a magyarok átlagos helyezési száma rosszabb lesz az ideinél.

Bezzeg amikor én fiatal voltam, mi volt 10-20-30 éve

30 évvel ezelőtt még nem rendeztek korcsoportos világbajnokságokat, ifjúsági versenyeket is alig. 15-20 évvel ezelőtt nagyon jól szerepeltünk a nemzetközi korosztályos bajnokságokon, de csak önmagában az akkori eredményeket összehasonlítani a maiakkal igazságtalan és értelmetlen is. Totálisan mások voltak a részvételi szabályok, a körülmények, gyakorlatilag minden. Például a 20 évvel ezelőtti évekhez képest szerintem akár évi 100.000 gyerekkel is több fiatal kezd el sakkozni a világon, persze csak töredéke marad meg a sakk mellett felnőttként. A rájuk fordított plusz munka, az elköltött plusz pénz forint tízmilliárdokban mérhető per év. Összességében közülük sok ezren, tízezren lehetnek jobbak a magyar VB indulóknál, ha a korosztályokat összeadjuk. Különösen a kicsiknél lehet nagy ez a szám. Közülük pár százan el is indulnak a világbajnokságokon. Persze az is lehet, hogy nagyságrendeket tévedek, leginkább alábecsülöm a számokat. Megsüvegelem, aki megmondja, hogy Kínában, Indiában mennyi gyerek sakkozik, milyen szinten és mennyit költenek rájuk. A „végeredményt” látom csak: férfi, női világbajnoki címek, olimpia arany (hihetetlen teljesítménnyel, egyetlen vereséggel, Lékó Péter nyert egyedül ellenük), olimpiai ezüst a nőknél, a mostani U20 VB 1.-2 helyén kínai végzett a 16 éves, 2640 Élős Wei Ji éppen lemaradt az aranyról. Ezek a sikerek óriási számokat sugallnak az alapoknál anyagiakban és gyerek létszámban is. Az elmúlt 20 évben nálunk is történt hasonló nagyságú változás a sakkozás külső feltételeiben, csak éppen ellenkező előjelű. A régmúlton merengeni ettől még lehet, de előrevivőnek nem tűnik. Az idei év egy külön történet. Egyelőre csak reménykedni lehet a folytatásban, de mondjuk létszámban, gazdasági lehetőségekben a 9 millió magyar nehezen veheti fel a versenyt 2 milliárd pár száz millió indiai, kínai ellenében és vannak még más országok is.

Svájci finomságok

A svájci rendszerű párosítás a legjobb módszer a rengeteg résztvevővel zajló versenyek lebonyolítására. Más sportágak sokkal nehezebben oldják meg ezt a kérdést. A rendszer azért messze nem tökéletes. Az első és az utolsó helyet tudja aránylag pontosan eldönteni és közepe felé haladva egyre esetlegesebb. Mondjuk egy 200 fős mezőnyben a 9/9 pont egyértelmű első hely 9/0 egyértelmű utolsó, sok vita nem lehet, de egy sokáig a 100. helyen álló játékos, és erősségben is 100. egy jó hajrával, két győzelem a végén, simán lehet 50. és egy balszerencsésebb befejezéssel 150. is. Itt, aki kívülállóként elkezdi elemezni a 112. hely és 98. hely különbségeit, az nincs igazán tisztában a nyílt versenyek lebonyolításával. Ráadásul egy korosztályos világbajnoki cím, egy érem fantasztikus teljesítmény és kiváló ajánlólevél a felnőtt sakkozás világába, de még az sem jelent garanciát, inkább csak egy lehetőséget.

Részt venni vagy nem venni, ez itt a kérdés

Szerencsére a szülők joga és felelőssége dönteni a gyerekek indulásáról. Szerintem minden elismerést megérdemelnek azok a szülők, akik vállalják az indulás terheit, jellemzően a családi kasszát terhelik a több százezres költségek és esetleg kisebb részben az általuk talált támogatók fedezik azt. Az is biztos, hogy a szülők, gyerekek, edzők mindent megtesznek a lehető legjobb eredmény eléréséért. Kívülről, a karosszékből kritizálni a kritikus által nem ismert gyerekeket, szülőket nem tűnik fairnek, mindegy milyen helyezést érnek el a végén. Szakmailag nem biztos, hogy néhány esetben helyes döntés a részvétel, a ráfordított anyagiakból  jelentősen lehetne növelni a játékos tudását is és egy-két év múlva  az élmezőnyben is végezhetne a fiatal. Ez nagyon egyéni, a döntő többségnél nem is a profi sakkozás a cél, csak a játék öröme. A támogatók is ezerszer könnyebben adnak pénzt egy egzotikus VB részvételre, mint egy lelkiismeretes edzőre, hazai versenyekre, két tucat sakk-könyvre. Sokaknál egy végcél, jutalom is egy VB, EB részvétel, nincs ebben semmi gond. Meggyőződésem viszont, hogy több távol maradót biztatni, segíteni kellene a részvételben! Aki valamit el akar érni a felnőtt sakkban annak igenis itt kell először bizonyítania! Rhodosz itt van, itt ugorjál, mondták régen a görögök és van benne valami.

Vidéki Sándor Megbízott Igazgató MGKSI