Gonda László csapatkapitány beszámolója:

Idén Ausztria, Sankt Veit an der Glan városa adott otthont a Mitropa Kupának. A rendezők kitettek magukért, nívós versenyterem, jó szálloda, szép város, verseny alatti profi szervezés, de sajnos a verseny időpontjának kiválasztásánál igen „figyelmetlenek” voltak. Az elmúlt évekhez hasonlóan utánpótláskorú fiatalokból állt a csapatunk, bár a válogatott összeállítása már a verseny előtt komoly nehézségekbe ütközött, hiszen a torna az érettségi időszakra, illetve a magyar csapatbajnokság utolsó tripla fordulós hétvégéjére esett. Persze ez alapvetően felnőtt verseny, így nem kötelező figyelembe venniük az érettségi időszakot, de évek óta sok ország a fiataljainak ad lehetőséget a játékra ezen a versenyen, és így ez őket is érintette. Szerencsére összejött az 5 fős különítményünk, bár ehhez néhány rendhagyó megoldásra is szükség volt, például arra, hogy jómagam ne csak kapitányként, hanem játékosként is a csapat tagja legyek.

Rendhagyó megoldás volt még, hogy Bodrogi Bendegúznak két játszmát a verseny közepén ki kellett hagynia, mivel tennie kellett egy kilométerben nem is olyan kis kitérőt Magyarországra. Előrehozott érettségije volt, nem volt mit tenni. Külön dicséret illeti őt, hogy ennyi utazás és vizsga mellett is vállalta a játékot, le a kalappal. Nem volt csúcsformában, de tisztességgel helytállt, és a nehezítő körülményeket figyelembe véve csak elismeréssel lehet beszélni a teljesítményéről.

Pásti Áron az egyik fő góllövőnk volt. Küzdeni tudásból és kockázatvállalásból jelesre vizsgázott. Játékán nagyon érződött, hogy az elmúlt fél-egy évben sokkal több energiát és munkát fektetett a sakkba. Biztos vagyok benne, hogy ha ezen az úton halad tovább, hamarosan nagymesterként köszönthetjük.

Pásztor Balázs szintén rúgta a gólokat, és hozta a pontokat. Sem a vereségek, sem az esetleges elszalasztott lehetőségek nem törték meg, végig kiváló csapatemberként játszott. Balázsnál és Bendegúznál úgy érzem, hogy csak egy motivált elemző/edzőpartner és az ehhez tartozó megfelelő mennyiségű befektetett munka hiányzik ahhoz, hogy ők is nagymesterek legyenek.

Mátyássy Lázárnak többnyire nála jóval erősebb ellenfelekkel kellett megküzdenie, ráadásul ez volt az első válogatott szereplése. A verseny eleje nem alakult jól számára, de három vereség után két nagyon fontos rangadón is nyerni tudott. Úgy gondolom, hogy bekerült a mélyvízbe, de állta a sarat. Számára és az egész csapat számára is rendkívül hasznos tapasztalat volt ez a torna: ilyenkor derülnek ki igazán a hibák, és ilyenkor esnek ki a csontvázak a szekrényből. Mindenki, a kapitányt is beleértve, nagyon sokat tanulhat minden ilyen válogatott csapatversenyen.

Jómagam tartalékként szerepeltem, csak akkor játszottam, amikor feltétlenül szükség volt rá. Sajnos nem játszottam jól, és nem is adtam magamnak lehetőséget arra, hogy javítsak a teljesítményemen. Ugyanakkor elsődlegesen kapitányként voltam jelen, és a fő cél az volt, hogy a fiatalok minél több játéklehetőséget kapjanak.

A fordulók, avagy a fordulópontok részleteibe most nem mennék bele, mivel a verseny alatt minden nap olvashattunk magas színvonalon megírt beszámolókat Tompa János nemzetközi mester, olimpiai aranyérmes női kapitányunk tollából, ezúton köszönetem fejezem ki értük.

A csapathangulat végig kiváló volt, a társaság pedig a nehéz helyzetekben is összetartó maradt. Az elért 5. hely szakmailag jó eredménynek számít. Ha engem kiveszünk a csapatunk élőátlagából, és nyugodtan kivehetünk, mert játékosként inkább csak papírtigrisként voltam jelen a versenyen, akkor a 9. helyről indultunk a startlistán. Papírtigris az az, aki egyáltalán nem, vagy annyira keveset játszik egy versenyen, hogy csak a jelenlétével fenyegeti az ellenfeleket. Az elért eredményt a fiatalok harcolták ki, így egy sikeres versenyt tudhatunk a hátunk mögött.